A múlt heti, főleg tánczenei lemezekből álló gyűjtés után jöjjenek inkább gitáros és nem-táncos friss albumok Lemez gyorstárunkban. A Surf City nyári gitárpopja, a Grant Hart első kiemelkedő szólólemeze, Julianna Barwick továbbra is jó lebegtető hangképei és a Fuck Buttons (nyitóképen) befog(ad)ható zajrakétája.
Grant Hart: The Argument
Kiadó: Domino Records / Neon Music
Megjelenés: 2013. július 22.
Stílus: szív-rock
Kulcsdal: Is The Sky The Limit
A Hüsker Dü feloszlása után nem lehetett tudni, hogy a két ellenlábas dalszerzőből (Bob Mould a másik, nyilván) ki viszi többre, a hamarjában (1989-ben) kiadott szólólemezek döntetlent eredményeztek, de aztán Hart inkább visszavonult (illetve a Nova Mobbal alkotott röviden), és csak tízévente jelentetett meg korrekt szólókat. A 2009-es után azonban szinte „gyorsan” érkezett a negyedik album, melyet John Milton Elveszett paradicsoma és Hart William S. Burroughs-val való barátsága ihletett (illetve Burroughs publikálatlan szövegkönyve az Elveszett paradicsomból). Húsz számos, dupla lemez, nagy mű, de nem túlsúlyos, sőt meglepően szellős, változatos, szívből jövő, piszkos erős dalokkal. Hart először ér fel szólóban a Hüsker Dü szintjére.
9/10
Dömötör Endre
A HÜSKER DÜ BÚCSÚLEMEZÉT KIJÁRAT ROVATUNKBAN ELEMEZTÜK, VELE EGYÜTT HART ÉS MOULD VISZONYÁT.
Fuck Buttons: Slow Focus
Kiadó: ATP Recordings
Megjelenés: 2013. július 23.
Stílus: experi-drone-rock-tronica
Kulcsdal: The Red Wing
Aligha gondolta volna bárki is a Fuck Buttons 2008-as noise-rockos, drone-tronika bemutatkozó lemeze (Street Horrrsing) idején, hogy néhány év múlva a legnagyobb nézettségű sportesemény, a londoni olimpia nyitóceremóniáján halljuk viszont a duó két szerzeményét. Én sem gondoltam volna ezt a 2009-es második lemez (Tarot Sport) turnéján, amikor élőben láttam agyzsibbasztó műsorukat. De ahhoz képest négy, az olimpia után egy évvel már nem is tűnik olyan bizarr ötletnek a harmadik, nagyon epikus, mégis spártai, némileg hiphop orientált anyag hallgatása közben. Sodró hatású zajrakéta.
8/10
Dömötör Endre
Julianna Barwick: Nepenthe
Kiadó: Dead Oceans
Megjelenés: 2013. augusztus 20.
Stílus: minimalista ambient hangképek
Kulcsdal: Forever
A brooklyni Julianna Barwick két évvel ezelőtti debütáló nagylemezével rögtön elnyerte a kritikusok szívét. A saját énekhangjának finom egymás után, egymásra keverésével megalapozott, azt csak helyenként valamilyen hangszeres megoldással (zongora, nagybőgő) megsegítő kompozíciók egyszerre idézték meg a hatvanas évek végi minimalistákat (Steve Reich, La Monte Young), Eno ambient klasszikusait és egy grandiózus templomi kórus hangjait. Az új album pedig ezeket az elemeket immár sokkal erőteljesebb hangszereléssel (vonósok, sőt még egy kis elektronika alkalmazásával is) teszi még befogadhatóbbá, de egyben komplexebbé is. Teszi mindezt úgy, hogy Barwick zenéje semmit nem veszít abból a földöntúli tisztaságból, ami eddig is jellemezte azt.
9/10
Csada Gergely
SOK-SOK MINIKRITIKA LEMEZ GYORSTÁR ROVATUNKBAN.
Surf City: We Knew It Was Not Going To Be Like This
Kiadó: Fire Records
Megjelenés: 2013. augusztus 20.
Stílus: csilingelős fuzz-pop
Kulcsdal: No Place To Go
Az új-zélandi gitárpopról regényeket lehetne írni, de az is elég, ha az ember néha előveszi a Chills, a Clean vagy a Bats valamelyik lemezét, hogy egy pillanat alatt megértse, mekkora hatással voltak ezek az álomszerű, éteri popdalok arra, amit az egyszerűség kedvéért indie-nek szokás nevezni. Bár a Flying Nun kiadó aranykora távoli emlék csupán, időről időre előkerül egy-egy remek szigetországi zenekar, mint például a Davin Stoddard vezette Surf City, ami 2010-ben az elődök csilingelős dallamait elszállt garázsrockba csomagolta, a végeredmény pedig az év egyik leghangulatosabb albuma, a Kudos lett. Ez három éve volt, de az új lemez nyitódala, az It’s A Common Life hallgatása közben úgy tűnik, mintha egy perc sem telt volna el: fülbemászó dallamok, fuzzos gitárok, hibátlan refrének. Talán annyi a különbség, hogy ezúttal még erősebb a nyugis pszichedelikus vonal, de slágerből is több van. A néhol krautrockos monotonitásba hajló számok szépen folynak egymásba, az ember észre sem veszi, máris kezdődik elölről az egész. Ez a legjobb, ami történhet.
9/10
Szabó Benedek
