Hatvanöt, népszerű magyar zenész írta alá a „Mi a magyar zene?“ című nyilatkozatot, amely a magyar médiatörvény magyar zene-szabályozásával szemben szólal fel. A nyilatkozat tegnap került fel a Mi a magyar zene? tumblr-oldalra és még bármely magyar zenész csatlakozhat hozzá a miamagyarzene@gmail.com email címen.
A nyilatkozat szerint „életszerűtlen, kirekesztő és értelmetlen szabályozás született akkor, amikor a magyar zenemű fogalmát a jogalkotó a nyelvhez kötötte.”
A nyilatkozat megfogalmazói szerint a szabályozásnak köszönhetően „ha bármely magyar előadó például angolul ír dalokat, az a szabályok szerint nem minősül »magyar zenének«”.
A zenészek a törvény értelmetlenségének bizonyítására nemzetközi példákat sorolnak – olyan produkciókat, amelyek nem saját országuk anyanyelvén lettek népszerűek, de mégis az egész világ ismeri a dalaikat. „E logika alapján nem volna svéd zene az ABBA, és nem volna izlandi Björk sem” – fogalmaznak.
A nyilatkozatot aláíró zenészek, szerzők között nem csak olyan alkotók szerepelnek, akiket hátrányosan érint ez a szabályozás, hiszen a Kiscsillag jelenlegi és a Kispál és a Borz egykori frontembere, Lovasi András magyar nyelvű dalszövegeket ír, ahogy a Quimby-ből ismert Kiss Tibor és a 30Y-t vezető Beck Zoltán, az Óriás énekeseként is ismert dalszerző, Egyedi Péter, illetve a Kistehént vezető Kollár-Klemencz László is.
Az aláírók között fiatalabb és idősebb művészek is szerepelnek, zenei műfajtól függetlenül.
Az aláírók nem mind azonos műfajban alkotnak: popzenészeken túl számtalan jazz-, népzenész és világzenei előadó is csatlakozott a kezdeményezéshez, úgymint Kiss Erzsi, Szalóki Ági, Dés András, Nikola Parov vagy Harcsa Veronika.
Önálló alkotóként olyan zenészek is aláírták a nyilatkozatot, mint Farkas Roland, Tóth Kristóf, Likó Marcell, Závada Péter, Sena Dagadu vagy Péterfy Bori. Szerepel az aláírók közt Bródy János, Dés László és Másik János is.
A magyar zene jelenlegi definiciója (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról, 203. § 37.) egyaránt érinti a kortárs hazai populáris-, klasszikus-, népzene-, világzene- és jazz-színtér számos zenekarát, előadóját, szerzőjét.
A szóban forgó 37-es paragrafus így szól:
"37. Magyar mű:
a) azon mű, amely eredetileg teljes egészében magyar nyelven készült,
b) azon mű, amely eredetileg több nyelven készült, de időtartamát tekintve eredeti magyar nyelvű része hosszabb, mint bármelyik másik nyelven készült része,
c) azon mű, amely eredetileg valamely, Magyarország által elismert nemzetiség nyelvén készült, ha tárgya az adott nemzetiség magyarországi életével, kultúrájával van összefüggésben,
d) az olyan zenei műsorszám, amely magyar nyelven kerül előadásra, vagy amely Magyarország által elismert valamely nemzetiség nyelvén kerül előadásra, ha az adott nemzetiség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájával van összefüggésben,
e) az olyan instrumentális zenei műsorszám, amely - elsősorban szerzője vagy előadója révén - a magyar vagy Magyarország által elismert valamely nemzetiség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájának részét képezi, vagy
f) azon filmalkotás, amely a mozgóképről szóló törvény értelmében magyarnak minősül."
A nyilatkozat teljes szövege és az eddigi aláírók névsora itt olvasható:
"Mi a magyar zene?
Zenészek a médiatörvény korlátozó „magyar zene“-definíciójáról
Életszerűtlen, kirekesztő és értelmetlen szabályozás született akkor, amikor a magyar zenemű fogalmát a jogalkotó a nyelvhez kötötte. Most ugyanis, ha bármely magyar előadó például angolul ír dalokat, az a szabályok szerint nem minősül „magyar zenének“.
Kirekesztő, mert így a kortárs hazai populáris-, klasszikus-, népzene-, világzene- és jazz-színtér számos zenekarát, előadóját, szerzőjét zárják ki a „magyar zene“ és így a magyar kultúra köréből.
Értelmetlen, mert nem világos, mi volna a célja. Annyi bizonyos: a rádiós zenei kvóták alkalmazásakor hátrányt jelent a nem magyar nyelven (vagy itteni nemzetiség nyelvén) íródott művek számára. A kormányzati érvelés szerint a módosítás célja az, hogy származás vagy nemzetiség alapján ne tegyen különbséget a zeneművek alkotói, előadói között. E cél érdekében viszont diszkriminál: a nem magyar nyelven előadó, de nyilvánvalóan a magyar kultúrát gazdagító alkotók kárára. Az EU-ban a kulturális sokszínűség védelme a zenei kvóták alapja.
Életszerűtlen, mert készítői nem ismerik azt a területet, amelyet szabályozni akarnak. A nyelvi korlát nyilvánvalóan a zene működésének félreértéséből fakad. E logika alapján nem volna svéd zene az ABBA, és nem volna izlandi Björk sem.
Alulírottak, a mai, magyar zene előadói és szerzői, tiltakozunk az életbe léptetett szabályozás ellen!
Nem egyértelmű, miért van szükség annak megállapítására, „mi a magyar zene“. Ám ha a törvényalkotó efféle szabályt kíván létrehozni, akkor nem szűkítő, hanem a legszélesebb módon kiterjesztő definíciót kellene alkotnia.
Felszólítjuk a kormányzatot, hogy az érintettekkel együttműködve dolgozza ki a magyar zenei művek olyan törvényi meghatározását, amely kiterjed a magyar kultúrát gazdagító minden alkotásra és alkotóra. Azaz: minden magyar, vagy magát magyarnak valló előadó, szerző zenéje magyar zene.
http://miamagyarzene.tumblr.com/
Budapest 2013. március 3.
Aláírók:
Árkosi Szabolcs
Ávéd János
Bacsó Kristóf
Barcza Horváth József
Bárdos Deák Ágnes
Beck Zoltán
Berger Dalma
Bocskor Bíborka
Bornai Tibor
Bródy János
Bujdosó János
Czutor Zoltán
Dés András
Dés László
Deutsch Gábor
Egyedi Péter
Fábián Juli
Farkas Roland
Fodor Máriusz
G. Szabó Hunor
Gyémánt Bálint
Gyulai Csaba
Harcsa Veronika
Herczku Ági
Hó Márton
Hock Ernő
Hodosi Enikő
Horváth Balázs
Jónás Vera
Keleti András
Kiss Erzsi
Kiss Tibor
Kollár-Klemencz László
Kovács Linda
Lamm Dávid
Lantos Zoltán
Likó Marcell
Lovasi András
Másik János
Müller Péter Sziámi
Nagy Gergely
Nemes András
Németh Juci
Nikola Parov
Novák Péter
Oláh Szabolcs
Paizs Miklós
Pándi Balázs
Péterfy Bori
Poniklo Imre
Premecz Mátyás
Prieger Zsolt
Sena Dagadu
Soós Márton
Spenót Tóth Zoltán
Sütő Márton
Szabó Áron “Vasaló”
Szabó Tamás
Szalóki Ági
Szántó Gábor
Szőke Nikoletta
Tóth Kristóf
Vörös András
Vranik Krisztián
Závada Péter
