Srácok, nem lehetne kicsit vidámabban? Dehogynem, a technika segítségével ma már eredetileg borongós dalokat is simán fel lehet vidítani. A Major Scaled fedőnevet használó alkotó (vagy alkotói csoport) pontosan ezt teszi, például az R.E.M.-től a Losing My Religiont alávetve kedélyjavító zenei hangnemváltásnak - ez az év eddigi legnagyobb, khm, dúr-anása!
Az ötlet tulajdonképpen fenomenális: vegyünk alapvetően moll hangnemben írt, azaz jellemzően sötét, komor, szomorú, sőt akár gyászos hangulatú számokat és ültessük át őket a vidámabb, felszabadultabb dúr hangsorra - ami amellett, hogy jó játék/poén, remekül szemlélteti a két skála közötti különbséget (és persze a rögzített zeneművekbe való belenyúlás etikai-jogi kérdéseit is feszegeti, mint anno a mashup).
Digitális hangmanipulációval lehetséges is a zenei és emberi hangok transzponálása, de hogy esetünkben a Major Scaled (szóvicc: egyszerre jelenti azt, hogy dúr hangnemű és jelentős mértékű) ezt milyen szoftverrel hogyan éri el, homály fedi. Persze a végeredmény szempontjából mindegy, a végeredmény pedig minden esetben meghökkentő; azt, hogy simogatja vagy bántja a fület, ki-ki eldönti majd magának.
Íme tehát, így hangzik a Metallicától a Nothing Else Matters, a Doorstól a Riders On The Storm, Django Reinhardttól a Minor Swing és végül az R.E.M.-től a Losing My Religion heppire hangolva:
