Mentőmellényben, műanyag játékpuskával a kézben – Gruff Rhys bécsi koncertje

Flex, 2011. március 6.
 
Koncertre járni azért is jó, mert az otthoni, kényelmes, karosszékben pöffeszkedő lemezhallgatással ellentétben akár váratlan és meglepő események szemtanúja is lehet a lelkes zenerajongó. Viszont arra, hogy az est főszereplője egy óvatlan pillanatban majdnem felborítja a saját merchandise pultját, még a felkészültebb koncertlátogatók sem számíthattak. Márpedig a bécsi Flexben ez történt Gruff Rhysnek – a walesi Super Furry Animals frontemberének – a fellépése előtt. Természetesen nem ez volt az este egyetlen említésre méltó pillanata: a Hotel Shampoo album turnéjának bécsi állomásán előkerült például egy műanyag géppisztoly, illetve egy sárga mentőmellény is, de hogy milyen kontextusban, arra csak cikkünk további részében fog fény derülni.
 
Az amúgy sem túl patinás helyen (a Duna-csatorna rakpartján, a metróalagút mellett, egy többsávos út alatt) fekvő Flex ezen a leghidegebb januárt idéző vasárnapon, a mellette magasodó toronyház árnyékában még az átlagosnál is lepukkantabb és nyomasztóbb képet mutatott, ráadásul a koncertjegyre írt információval ellentétben fél 8-kor még zárva volt, így nem maradt más hátra, mint a csontig hatoló, metsző szélben közel fél órán keresztül bámulni a kővé dermedt kacsák lassú leereszkedését a csatornán. Ilyen körülmények között nehéz volt elképzelni, hogy hamarosan autentikus surf-rock, valamint a hatvanas-hetvenes évek fordulójának pszichedelikus soft-pop hangzása melengeti majd az ember szívét-lelkét. Pedig mindez bekövetkezett, még jobban is, mint azt várni lehetett.
 
.
A színpadon persze már minden a helyén állt, ott volt Gruff jellegzetes mintákkal megrajzolt akusztikus gitárja, de azonnal szemet szúrt mindenkinek az egyik billentyűs hangszerre feltapasztott NASHVILLE matrica is. A bevezetőben emlegetett ominózus baleset a zenekari öltöző előtt felállított merchandise pultnál történt: Gruff Rhys sapkában és kabátban lépett ki, aztán a pólókkal teli paraván mögötti szekrényhez ment, hogy kivegyen onnan valamit, kihajtotta az ajtót, teljes lendülettel neki a paravánnak, ami borult is volna, ahogy kell, de a Recorder stábjának egyik éppen ott álldogáló tagja megfogta. Gruff a szokásos, világtól elrugaszkodott, bohókás mosolyával nyugtázta a szituációt, majd visszahúzódott az öltözőbe walesi honfitársaihoz, az Y Niwl együttes tagjaihoz, akik nemcsak a kíséretét biztosították a koncerten, de még az előzenekari posztot is ők töltötték be.
 
Félórás előzenekari programjuk tökéletes felvezetőnek bizonyult: instrumentális surf-rock, néhány jól eltalált riffel, megfelelő helyen elhelyezett poros, recsegő orgonaszólóval, meggyőző lendülettel előadva. Aggodalomra csak a rettenetesen szétesett arcú, maga elé bambuló, zöld sapkás basszusgitáros adott okot, aki mintha a hangszerébe próbált volna megkapaszkodni, és azt lehetett feltételezni, hogy nemhogy Gruff koncertjét, de már saját zenekara következő számát sem fogja megérni. Szerencsére a félelmeink alaptalannak bizonyultak, hiszen amikor Gruff Rhys kisétált a színpadra, az Y Niwl basszistája még élt és virult – igaz, ugyanazzal a bamba fejjel.
 
.
A Super Furry Animals 1970-es születésű gitáros-énekes-vezére Bécsben az időjárásnak megfelelően téli pulcsiba öltözött, amiről tényleg csak a rénszarvasok hiányoztak, és hasonló mintás – csak más színű – felsőbe bújt az Y Niwl gitáros-orgonistája is, akit történetesen szintén Gruffnak hívnak. Hotel Shampoo lemezbemutató ide vagy oda, már hat dalt is eljátszottak, mire elhangzott az első szám az új albumról (Sophie Softly). A 2005-ös első szólólemezről, a walesi nyelvű Yr Atal Genhedlaeth-ről például kapásból három szerzemény is előkerült: indításnak a csapkodó dobbal kísért Gwn Mi Wn csendült fel, ami alatt Gruff két dobverőnek látszó tárgyat vett a kezébe, amelyek áramkörre voltak kapcsolva (a végük világított, és fura „ufóhangokat” adtak ki magukból, ahogy ritmusra rázta őket), a Pwdin Wy második részében (mert van első része is) pedig az akusztikus gitározást és éneklést madárcsicsergéssel kísérte, amit a dal elején egy tasakból előhalászott bakelit kislemezről játszott be (a koncert során többször is előfordult, hogy a számok stúdióváltozatában hallható effektek és hangminták ilyen mini bakelitről szóltak).

Gruff Rhys a későbbiekben is visszatért első szólólemezéhez: a Ni Yw Y Byd című dalt úgy konferálta fel, mint egy békehimnuszt, amit akár Bono is elénekelhetne vagy mondjuk felkerülhetett volna a We Are The World segélylemezre is. És valóban, az azonnal fülbemászó fődallamot egyértelműen közös éneklésre találták ki, Gruffék pedig még rá is tettek egy lapáttal: furulyát is bevetettek, majd a kiállásnál mindenki, akinél gitár volt, az égnek emelte gitárja nyakát, hogy minél teátrálisabb legyen az összhatás. Nagy meglepetésre a brazil tévészerelővel, Tony Da Gatorrával rögzített 2010-es The Terror Of Cosmic Loneliness albumról is elhangzott a kvázi sláger, az In A House With No Mirrors – és cseppet sem lógott ki setlistből!

 
A 2007-es második Gruff-szólólemez, a Candylion sem maradhatott ki a szórásból: a címadó dalban hallható csilingelő xilofon helyét zongora vette át, a glam rockos lüktetésű The Court Of King Arthur persze nem szólalhatott meg a jellegzetes szájharmonika-szóló nélkül, a Gyrru Gyrru Gyruu előtt pedig hősünk azt ecsetelte, hogy milyen jó érzés volt megpillantani a Salzburgot és így az Ausztriát jelző táblát az autópályán (a Gyrru Gyrru Gyruu walesi nyelven azt jelenti: Vezetni, vezetni, vezetni). A Lonesome Words című számot még a lemezváltozatnál is jobban áthatotta élőben a westernfilmes hangulat, és egy pillanatra viccesnek tűnt John Wayne helyett Gruffot képzelni egy ló hátára.
 

 
Az aktuális album, a Recorderen is meghallgatható Hotel Shampoo legjobb dalai is közel lemezminőségben szólaltak meg a koncerten, olyan apró különbségekkel, mint a Sensations In The Darkban a szájharmonika a mariachi trombiták helyett. Annyi panaszunk lehetett csupán, hogy a Rubble Rubble és az If We Were Words helyett talán szerencsésebb lett volna a Conservation Conversation és Christopher Columbus című szerzeményeket játszani, hiszen ezek önmagukban is jobban sikerült számok – de ez inkább csak utólagos okoskodás, a helyszínen nagyon jól működött a másik kettő is. Gruff Rhys amúgy előszeretettel beszélt a dalok között, mesélt a háttérben vetített képekről is (kiderült például, hogy a naplementés walesi tengerpartot ábrázoló fotók a nővére ablakából készültek), valamint bemutatta egy zöldséges tál képét is, de csak azért, hogy elmondhassa, nem egészen ezt kérték az étteremben, ahol éppen ettek.

.
Gruff Rhys a Super Furry Animals-társak nélkül nem játszott SFA-számokat, de a koncert így is teljes értékű élményt nyújtott. Az estének két csúcspontja is akadt: egészen véletlenül pont a ráadás előtti főblokkot lezáró dal, illetve a ráadás végén maga a tényleges zárószám. Az előbbi az új album bevezető kislemezdala, a pszichedelikus Shark Ridden Waters volt, ami vöröslő fényben olyan gyönyörűen csúszott szét, ahogyan csak egy meleg nyári nap tud, egy üveg bor vagy öt korsó sör társaságában. Az utóbbi pedig a Candylion utolsó száma, a 15 perces Skylon!, amit élőben közel 20 percesre nyújtottak, Gruff pedig lekövette a dalszöveget (ami egy repülőgép-eltérítés történetét meséli el, szerelmi szállal megcsavarva), és sárga mentőmellényben, néha műanyag géppisztolyt maga elé emelve adta elő a dalt, egészen pazar, vicces és egyedi módon. Aztán a walesi zenészek megköszönték mindenkinek a részvételt, majd a DANKE felirat magasba emelése után kitették a THE END táblát a dob elé.
 
szöveg + képek: Soós Csaba
 
http://www.gruffrhys.com  http://www.superfurry.com  http://www.yniwl.com

.

Gruff Rhys-videók hősünk Super Furry Animals melletti munkásságából válogatva: