Az instrumentális poszt-rock a legfeleslegesebb műfajok egyike, de tartós karriert csinálni belőle mindenképpen szép teljesítmény. A skót Mogwai együttes – hacsak a jövőben nem történik valamelyik tagjával vagy valamelyik koncertjén valami durva – leginkább csak arról marad emlékezetes a popkultúra történetében, hogy a kilencvenes évek végén fikakampányba kezdett egy jelentős zenekar ellen Blur: Are Shite feliratú pólóival. A kopasz Stuart Braithwaite gitáros és társai legszellemesebb megnyilvánulásait máig szám- és lemezcímeik jelentik (a 2011. február 14-én megjelenő – és a cikkünkben szereplő linken rögtön meg is hallgatható – Hardcore Will Never Die, But You Will album is ékes példa erre), de most született egy értékelhető klipjük is, melyben egy villám-idegenvezetés keretében bemutatják szülővárosukat, Glasgow-t – és néhány százat annak épp arra járó vidám lakosai közül.
A Mexican Grand Prix című szám további különlegessége (főleg a legutóbbi album, a 100%-ig instrumentális 2008-as The Hawk Is Howling után), hogy a tempós krautrock zakatolás fölött, még ha suttogva és vocederrel torzítva is, de emberi hang hallható benne:
a Hardcore Will Never Die, But You Will album anyaga – a keddi amerikai megjelenésig, február 15-ig – a Rolling Stone magazin honlapján hallhatható meg:
http://www1.rollingstone.com/hearitnow/player/mogwai.html
ráadásnak pedig álljon itt mutatóba a Mogwai másfél évtizedes karrierjének legjobb pillanata, mikor Dial: Revenge című 2001-es számukhoz a walesi Super Furry Animals frontembere, Gruff Rhys személyében egy rendes vendégénekest hívtak:
http://www.mogwai.co.uk
összeállította: Déri Zsolt
