Az önismétlő bullshit hiánya – Dalról-dalra a Goodbye Darjeeling első lemeze

Múlt héten mutattuk be a részben új felállású és részben új nevű Goodbye Darjeeling új klipes dalát, a befelé forduló, emelkedett hangulatú Want To Be-t. Most pedig itt a zenekar debütáló albuma, tíz remek gitárcentrikus posztbritpop-indierock-alterpop számmal. Premier!

A Total Confusion Ligeti György produceri bábáskodása alatt született, és angol szövegű, nagy érzelemvilágú, fülbemászó dallamvezetésű anyag született húzós ritmusszekcióval, dinamikus és változatos gitártémákkal, meg olyan britpopos énekkel, amit még a britpop is megirigyelne. Szerepelnek a lemezen nagyívű, középtempós indie himnuszok, punkhúzású szerzemények és energikus popdalok is. A zenekar a Recordernek elmesélte, kicsit nehéz is felfogniuk, hogy lett egy nagylemezük, mert túl régóta vágytak már erre. A Total Confusion erről a felnövéstörténetről szól a 2011-es garázspróbáktól a stúdiólemezes bemutatkozásig, önismeretet, önmagunkkal szembeni teljes őszinteséget ünneplő dalokkal, amik a lírai ént is kihúzzák a dramaturgiai ív során a címben szereplő összezavarodott, elveszett állapotból.

Át is adjuk a szót Marosi Z. András énekes-gitárosnak: „A teljes összezavarodás annyit jelent mint felnőni. A felhőtlen – már akinek az – gyerekkor után egyre inkább átkerülni egy kaotikus hullámvasútra, ami jól érezhetően nem működik olajozott gépezetként. Egymással ordító ellentmondások között kitalálni, hogy ki vagyok és mit szeretnék elérni. Visszatekintve életem első évtizedére; túl nagy a kontraszt, ezért olyan az albumborító, amilyen. Kicsit tartottam tőle, hogy túl sötét hangulatú, vagy túl szomorú lesz a lemez, de a keverés után az a kellemes meglepetés ért, hogy kesergés helyett sokkal inkább elszántságot és erőt hallottam vissza belőle. És az ilyet nagyon jó visszahallani.”

A lemezfelvétel előtt a zenekar úgy döntött, az akkori setlist nagy részét félretéve új dalokat ír, ezért a Total Confusion nagyrészt az elmúlt egy év termése. A zenei producerrel való együttműködésről is beszélt a frontember: „Ligeti Gyurit már jó előre kinéztük magunknak mint lehetséges producert, aztán a Hangfoglalós mentorunk, Kovács Ákos Dadan is őt ajánlotta, úgyhogy összeültünk Gyurival és azonnal megvolt a kémia. Ami őszintén szólva meglepő volt, mert a kémia még zenekaron belül is kényes téma, lásd a stúdiófelvételek után az egyik gitárosunkkal különváltunk. Szóval Gyurival remekül együtt tudtunk működni, vele együtt házi stúdiót építettünk, és a felvételek nagyrészt ott történtek. Iszonyatosan sokat tanultunk az egész folyamatból. Szabó Szebasztián pedig szintén előre kiszemelt áldozat volt, de ők ketten kb. mindig együtt dolgoznak, úgyhogy hozzá sem volt nehéz eljutni. Mindkettejükkel szívesen dolgoznánk újra. Büszkék vagyunk a dalokra, a kialakult stílusra, az önismétlő bullshit hiányára, meg arra, hogy végre itt vagyunk.”

következzen most először a Total Confusion teljes egészében, majd utána a külön-külön mindegyik dal rövid szöveges kommentárja a zenekartól:

Summer In The Rain

Megszólal a légvédelmi sziréna, mert jön valaki, aki kicsit összefüggéstelenül beszél, aztán kitör egy nagy vihar. Ez a legszomorúbb dal az albumon.

Who I Am

De az a valaki itt mutatkozik be igazán.

Want To Be

Azért ennek adtuk az első klipet, mert itt egy kicsit kitisztulnak a dolgok, lehet még ebből nyugalom. Jó hangulata van.

Darwinian

Ez a zenekar nem hivatalos kedvence. Azt hiszem, mindannyiunk számára ez volt az első jel, hogy valami különleges is kialakulhat a közös zenélésből. Szerelmes dal, de hogy!

Can't Be The End

Aki idáig kibírta, az kap egy pop dalt. A szöveg beveti minden báját, szinte könyörög a szeretetért.

Getting Started

Itt bepöccenés van, kezd elfajulni a káosz a fejben. Ami félelmetes, mert ez a dal 2009-ben született, ki hol volt akkor? 

Is This My Life Yet?

Ez az a pont, amikor a lírai énnek majdnem sikerül megértenie magát és ezért táncolni kezd. Jó irányban motoszkál.

No Idol

Krízis. A "We'll all end up in the same asylum" refrén éneklése minden egyes alkalommal katartikus pont.

Wide Awake

Ha a felnövés egy bizonyos határ átlépése, akkor ebben a dalban történik meg a felnövés. Itt vége van az első történetnek, a teljes összezavarodottságnak.

I'm On The Road Now

És ez már az epilógus, elköszönünk.

a zenekar Facebook-oldala

fotók: Rácmolnár Milán

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.