Egy formátum születése – A popőskor csúcsalbumai (1939-1953)

Az albumformátum a hatvanas évek találmánya. Noha természetesen már korábban is léteztek nagylemezek, ez a kifejezés igazi jelentéssel csak a Beatles megjelenése után töltődött meg, addig az album leginkább kislemezes dalok gyűjteménye volt. Persze már az ötvenes években is akadt számos jelentős jazz-, rock and roll- és rhythm & blues-sorlemez, de 1954 előtt még tényleg gyerekcipőben járt a formátum. Lássuk a Popőskor fókusztémánk korai, jószerével elfeledett nagylemez-klasszikusait!

Az, hogy egy lemezen legalább nyolc-tíz dal kövesse egymást két oldalon át, a mikrobarázdás vinyl (a hosszan játszható lemez, LP) 1948-as megjelenéséig eleve kizárt volt, a 10”-es, 78-as fordulatú gramofonlemezek korszakában fizikai korlátok miatt maximum néhányszámos, EP-hosszúságú kiadványok láthattak napvilágot. Így az albumok ősének a fényképalbumokhoz hasonló, lapozgathatóan egybecsomagolt, általában három-öt darab gramofonlemezt tartalmazó, könyvszerű kiadványok számítanak (az album név is innen származik), de 1939 előtt ezek sem terjedtek el túlzottan, így az albumformátum eredete nagyjából ekkorra datálható. De ekkortól lassan tényleg számolni kezdtek a slágerdalos – későbbi értelemben – kislemezes kiadványok mellett az „albumokkal” is, főleg, hogy 1940-től megjelent az egyedi lemezdizájn és megugrott a kereslet, felszökött az első gyűjtői láz mindenféle hanghordozó iránt.

Klasszikus albumszerű album tehát kevés volt ekkoriban, kevés az olyan lemez, amin az összes dal izgalmas, értékes és inkább egyben, mint külön fejtenek ki nagyobb hatást, de azért a legjobbakat így is meg lehet találni a korszak jazzes, blues-os, countrys műfaji palettáján. A határt itt is az 1954-es év már jelentős termésénél húztuk meg.

POPŐSKOR - A POPULÁRIS ZENE ELSŐ SZÁZ ÉVE 1854-1954 1. RÉSZ, 2. RÉSZ, 3. RÉSZ - IDŐVONAL.

A lemezek, vagy dalok a lemezekről a címre kattintva hallgathatók.

# Robert Johnson:

King Of The Delta Blues Singers (1936-37, 1961)

Mindjárt egy kis csalás, hiszen Johnson klasszik deltablues-felvételei az 1961-es összeválogatásig csak kislemezen jelentek meg, de enélkül elképzelhetetlen a korszak.

# Lead Belly:

Negro Sinful Songs (1939)

A folk- és countryblues-énekes még Kurt Cobainre is nagy hatást gyakorolt, de ő csak a jéghegy csúcsa, igaz, a gitáros-énekesek egyik origójáról van szó.

# Woody Guthrie:

Dust Bowl Ballads (Volume 1) (1940)

A másik origó persze Guthrie, Bob Dylan legnagyobb példaképe, akinek ezt az első albumát gyakran az első tökéletes dalgyűjteményként is emlegetik.

# Judy Garland / Victor Young And His Orchestra:

The Wizard Of Oz (1940

Ez a lemez pedig a számtalan későbbi ultrasikeres filmzenealbum prototípusa, na meg itt szerepel a korszak legnagyobb dala, az Over The Rainbow.

# Bessie Smith:

Empress Of The Blues (1940)

A cím önmagáért beszél, a vaudeville, akusztikus blues uralkodónője Smith, a lemez pedig példa az egyik első újrakiadásra, hiszen 1925-28 közötti felvételeket tartalmaz.

# The Almanac Singers:

Songs For Joe Doe (1941)

A politikailag és társadalmi kérdésekben tudatos zenekarok prototípusa ez a folkos galeri, Pete Seeger és bendzsója a fókuszban, de később Guthrie is csatlakozott hozzájuk.

# Count Basie:

Decca Presents One O’Clock Jump: An Album Of "Jump" Music Played By Count Basie And His Orchestra (1941)

A swinges, big bandes, jump blues-os lemez az egyik első tökéletes jazzalbum, Basie úgy zongorázik, mintha nem lenne holnap, ennél hippebb zene nem volt akkor.

# The Quintet Of The Hot Club Of France:

The Quintet Of The Hot Club Of France (1941)

Django Reinhardt gitáros és Stephan Grappelli hegedűs zenekara kivételesen áldott volt összepasszoló géniuszokban – ez is korai újrakiadás, hiszen 1935-ösek a felvételek.

# The King Cole Trio:

(Capitol presents) The King Cole Trio (1944)

Nat King Cole első lemeze rögtön perfekt bemutatkozás, a tradicionális pop és a swinges énekes jazz között hatásosan becélzott ösvény azonnal felismerhető zenei világ.

# Frank Sinatra:

The Voice Of Frank Sinatra (1946)

A Mojo szerint a Sinatra-debüt a poplemez-formátum úttörője, egyúttal bestseller is – a Sinatra-őrület először tetőzött. Nem csoda, hogy újrakiadásban ez lett az első mikrobarázdás vinylkiadvány is 1948-ben.

# Billie Holiday:

Billie Holiday (1947)

Nem kérdés, a legnagyobb jazzénekes-egyéniség első albuma az időszak egyik klasszikusa, szívszaggató hallani az ekkor még mindig fiatal hangot és páratlan énektechnikát.

# Louis Jordan:

Louis Jordan And His Tympany Five, Volume 2 (1948)

A rock and roll és a rhythm and blues talán legnagyobb úttörője volt Jordan, grúvos zenekarával közös második lemeze évekkel megelőztte Chuck Berryéket. 

# Miles Davis:

Birth Of The Cool (1949-50, 1954, 1957)

Classics In Jazz címen jelent meg először 1954 elején részleteiben, aztán 1957-ben bővebben is ez a jazzben korszakváltást hozó 1949-50-es felvételfüzér – megkérdőjelezhetetlen a helye itt.

# Yma Sumac:

Voice Of The Xtabay (1950)

Az exotica ma már fura poptörténeti zárványnak is tűnhet, de ekkor igen előremutató stílus volt, a perui szoprán pre-világzenés LP-je pedig a műfajkirály Les Baxter zenéivel máig futurisztikus.

# Duke Ellington And His Orchestra:

Masterpieces By Ellington (1951)

A legnagyobb zenekarvezető-zongoristák egyike ekkor volt csúcson, nem téved a cím, ez bizony mesterművek egymásutánja.

# Ella Fitzgerald:

Ella Sings Gershwin (1951)

Az évszázad első felének legnagyobb dalszerzői Gershwinék voltak, dalaik legjobb interpretálója pedig Fitzgerald, aki már ezen az első lemezén nyomatékosította rangját.

# Thelonious Monk Trio:

Genius Of Modern Music (1951)

Amikor a modern zene fejlődését a jazz addig sosem hallott változatai jelentették. Monk 1947-es felvételei még 1951-ben is nagyon előremutatónak számítottak.

# Hank Williams:

Memorial Album (1953)

A legjobb countryszerző, Hank Williams írta a negyvenes-ötvenes évek fordulóján a legtöbb tökéletes dalt, amik ugyan elsősorban kislemezeken jelentek meg, de ez az LP is tele van velük.

# Peggy Lee:

Black Coffee With Peggy Lee (1953)

Blues-t, jazzt, popot egyaránt nagyon magas színvonalon tudott énekelni Lee, az elmélázós Black Coffee pedig az első példák egyike a gondosan felépített nagylemezekre.

# Moondog:

Moondog And His Friends (1953)

A kísérleti kiadványok egyik ősatyja ez a tropikus-szürreális avantfolk-LP. A ritmustanulmányok sorozataként ható anyag ma is páratlan és semmihez sem fogható hatású.

SLÁGER TIMELINE 1892-1951.

+30 ajánlott album:

# Artie Shaw: Artie Shaw Plays An Album Of Popular Music (1939)

# Lee Wiley: Lee Wiley Album (1939)

# Louis Armstrong: King Louis (1940)

# Lead Belly And The Golden Gate Quartet: „The Midnight Special” And Other Prison Songs (1941)

# Josh White: Southern Exposure: An Album Of Jim Crow Blues Sung By Joshua White (1941)

# Benny Goodman: Benny Goodman Sextet (1944)

# Art Tatum: Art Tatum Trio (1944)

# Fats Waller: „Fats” Waller Favourites (1944)

# Rózsa Miklós: Spellbound (1945)

# Mary Lou Williams: Signs Of The Zodiac, Volume One (1945)

# Paul Robeson: Spirituals (1946)

# Louis Jordan: Louis Jordan And His Tympany Five (1946)

# Merle Travis: Folk Songs Of The Hills (1947)

# Harry Revel, Les Baxter & Dr. Samuel J. Hoffman: Music Out Of The Moon (1947)

# Hazel Scott: Great Scott (1948)

# Andrés Segovia: Guitar Solos (1949)

# Barbara Carroll Trio: Barbara Carroll Trio (1949)

# Frank Sinatra: Sing And Dance With Frank Sinatra (1950)

# Charlie Parker: With Stings (1950)

# Bud Powell: The Amazing Bud Powell (1951)

# Les Baxter And His Orchestra: Ritual Of The Savage (1951)

# Stan Kenton: City Of Glass (1951)

# Nat „King” Cole: Unforgettable (1952)

# Édith Piaf: La vie en rose (1952)

# Anita O’Day: The Lady Is A Tramp (1952)

# Milt Jackson: Wizard Of The Vibes (1952)

# Duke Ellington And His Orchestra: Ellington Uptown (1953)

# Thelonious Monk Trio: Thelonious (1953)

# Georges Brassens: 1ére série… (1953)