19. századi mozgóképes játék villog a Trillion első klipjében - premier!

A Trillion első klipjében egy 19. századi mozgóképes játék, az ún. zoetrope festi alá a zakatoló zenét. Az először nálunk látható kliphez 950 képkockát ragasztgattak tizenkettesével egy átalakított kalaptartó dobozba.

Apey énekes-gitáros (Apey and the Pea) és a Grand Mexican Warlock két tagja, Mohácsi Mátyás basszusgitáros és Szabó László dobos alkalmi formációjaként indult a Trillion, szünetelt, újraalakult, majd csatlakozott egy másik gitáros, Lee Olivér (ék). Dreaming Black című debütáló lemezüknek a premierje itt volt a Recorderen, és most mi mutathatjuk be az első klipet is. A rendező, Szombath Máté (Cineast) igen részletes leírással szolgált arról, hogyan készült, de az igazán úgy érdekes, ha előbb látjuk magát a videót is. Ennek születéséről a zenekar oldaláról Szabó László mesélt:

"Máté még a Dreaming Black megjelenése után jelezte, hogy szívesen forgatna nekünk klipet, volt is egy elég szépen kidolgozott ötlete a Worktoy című dalra. Aztán az végül nem jött össze, mert olyan költségvetése lett volna, amit nem állt módunkban finanszírozni, viszont felvetettük, hogy mi lenne, ha inkább a Crumble Me-re találna ki valami egyszerűbb, könnyebben megvalósítható konceptet. Hamarosan elő is rukkolt ezzel a zoetrope-os ötlettel, amit először szerintem semelyikünk sem értett, de annyira lelkesen és magabiztosan adta elő, hogy mindenki nyugodt lélekkel okézta le. Közben persze kiderült, hogy ez sem lesz egy egyszerű, könnyen megvalósítható cucc, szegény Máté rettenet sokat dolgozott vele, de úgy voltunk vele, hogy szülessen meg szépen a maga tempójában, végülis a lemez már 2016 márciusában megjelent, mit számít ez a pár hónap. Minnyájan úgy érezzük, hogy megérte a várakozás, nem kívánhatnék jobb első klipet. Érdekesség, hogy készült egy színes verzió is, megoszlottak a vélemények zenekaron belül is, hogy melyik a jobb, végül a fekete-fehér lett megszavazva."

A Trillion a Facebookon itt található meg, legközelebbi koncertjük pedig december 8-án lesz a Képzelt Város és az ék társaságában, részletek itt.

Szombath Máté tehát részletesen így mesélte el a fent már röviden bemutatott történetet:

"Amikor kijött a Dreaming Black bemutatkozó lemez, azonnal szerelmes lettem ebbe a zenébe, és hiánypótlónak éreztem Magyarországon. A lemezbemutató koncert után rongyosra hallgattam, és megfogalmazódott bennem egy gondolat, hogy fordított stratégiával fogok élni kliprendezőként, mint eddig. Vagyis nem fogom megvárni a csodát, amíg a kedvenc magyar formációm esetlegesen felfedezi a munkásságomat, és talán kialakul bennük az igény arra, hogy klipet készíttessenek velem.

Bármiféle előzetes egyeztetés nélkül önállóan megírtam egy elég monumentális forgatókönyvet a kedvenc számomra, a Worktoyra. Miután már olyan állapotban volt, hogy ez életem egyik legjobb kliprendezése lehetne, megkerestem vele a srácokat, akiknek nagyon bejött, hogy klip készülhetne a Trillionnak, illetve magát az ötletet is szerették. A Worktoy koncepcióját megpályáztuk kétszer is, de sajnos egyik alkalommal sem sikerült támogatást nyernünk rá. Majd a második próbálkozás után pár hónapra ők álltak elő azzal, hogy jelentősen kisebb költségvetésből, de klipet kéne csinálnom a Crumble Me nyitódalra. Ennek is iszonyatosan örültem természetesen, és viszonylag hamar összeállt a végleges koncepció.

A szám folyamatos zakatolásából és a szöveg legelső sorából: "In my head I feel sequences..." villant be a zoetrope képi hatása. Ez egy, a 19. században elterjedt mozgóképes játék volt, az egyik első ilyen. A kör alakú dob belső oldalán egy néhány képkockából álló animációs sor fut körbe, amit a dob falán vágott függőleges rések villódzása alakít egy összefüggő mozgássorrá a pörgetés során. Lényegében a kamerában található zárként működik.

A klip egyik vonalát teljes fizikai valójában erre a zoetrope működésre építettem. Minden tagot egyéni plánokban leforgattam fehér háttér előtt, majd a felvételeket megvágva, ezeket a jeleneteket képszekvenciákként mentettem ki, majd a képkockák felét kidobva, 12 képkocka jutott egy-egy másodpercre, ami még pont megfelelő szájszinkront tud adni.

Némi kutatást követően megépítettem a saját zoetrope-omat, kívül fekete, belül fehér kartonnal bevont kalaptartó dobozból, 12 réssel, amit végül egy lemezjátszó hajtott meg a folyamatos sebesség érdekében. A meglévő képszekvenciákat kinyomtattuk fekete-fehérben, egyesével kivagdostuk, majd az összesen körülbelül 950 képkockát tizenkettesével beragasztgattuk (és cserélgettük) a zoetrope-ba, és rögzítettük olyan képkockaszámú felvételen, amivel utólag szájszinkronba tudtam hozni a zenével. Ennek az optikai és kameratechnikai részét is elég nehéz volt megfejteni, hogy hogyan lesz a leginkább az a képi hatás, amit megálmodtam, mindamellett rengeteg fényre volt szüksége.

A klip másik vonala mindennek az ellenkező oldalát mutatta, amikor a zoetrope által vetett villódzást látjuk a zenekaron. Ezt egy fekete hátterű nagyobb stúdióban forgattuk teljes zenekari felállással. Itt a szerelésen és az építésen túl a valódi hasznos forgatás ideje összesen 2 óra volt. Ebben egyetlen dolog volt, ami komolyabb fejtörést okozott nekem operatőrként is. Meg kellett találnom a legmegfelelőbb lámpát, ami egyrészt befér a zoetrope dobozába, elég erős vetett fényt küld a zenekarra, és mellette nem égeti szét a dobozt.

Összességében nagyon büszke vagyok erre a klipre, mert egy személyben voltam rendező, operatőr és vágó, és így sikeresen tudtam összehangolni valósággá, ami előtte csak elméletben működött az elképzeléseimben. Szóval egy nagyon izgalmas kísérletezés volt - és még mindig nem untam meg a számot..."