Lemezpremier! The Poster Boy: On The Count Of Three

A Poster Boy szupergrup 2013-ban adta ki előző albumát, a Bonjour, c’est Pop deux című második lemezét, ami 2014-ben Fonogram-díjat nyert pop-rock album kategóriában, és a társaság nem sokkal később egy klipet is bemutatott, de azóta egy-két koncertet leszámítva kevés hír érkezett a formációról. Harmadik albumuk felvételeit 2016-ban kezdték meg, azonban a lemezfelvétel annyi feszültséggel járt, hogy a zenekar ezzel a megjelenéssel párhuzamosan meg is szűnik. Ami igen szomorú, hiszen az On The Count Of Three ismét remek és változatos powerpopalbum lett. Premier!

A Noel R Mayer (ének-gitár, billentyűsök, ukulele), Poniklo Imre (gitár, basszusgitár, ének), Michael Zwecker (dobok), Fehér Zoltán (basszusgitár) összetételű kvartett ezen a lemezen egy-egy dalban Galambos Dorina énekessel (Talking To Myself) és Balanyi Szilárd billentyűssel, Pély Barna énekessel (Birthday) egészült ki. A lemez producere Ligeti György volt. 

Michael Zwecker így foglalja össze a zenekar pályáját: „Szép volt, amíg volt. Írtunk egy halom jó dalt, és felvettünk néhány albumot, amikre javarészt büszkék vagyunk. Mindig jól esik az elismerés, és boldogan fogadtuk a pozitív visszajelzést az Államokból. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem illetődtünk meg, mikor megnyertük a Fonogramot itthon. De most úgy érezzük, hogy ennyi volt. Háromra, itt a vége… On the Count of Three.”

Noel R Mayer ehhez ezt fűzi hozzá: „sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Fájó, de izgalmas is a válás. Mindenkinek megvan a többi projektje, Imre folytatja az Amber Smith-szel, Mike rockkol tovább – és egyre jobban – a Chinese Rolex-szel, én pedig 35 évesen belevágok a szólókarrierbe, sőt, talán egy régi zenekar is összeáll ősszel egy koncert erejéig. Nem volt mindig könnyű. Veszekedtünk, kibékültünk, kiabáltunk, söröztünk csöndben, de a zene mindig összehozott minket. Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki valamilyen szinten lenyomta velünk ezt a hat évet, ők tudják, hogy kik, de elsősorban Fülöp Bencének, aki ott volt az elején, és Ligeti Gyurinak, aki nem csak az ötödik Poster Boy volt, hanem mindannyiunkat jobb zenésszé tett.”

Noel mesélt az album technikai oldaláról is: „a SuperSize Stúdióban kezdtük el bő egy éve a felvételeket Brucker Bencével, aztán a Studio 1.0-ban folytattuk Jonathan C. Nelsonnal, miután írtunk még három dalt, hogy inkább rövid LP legyen az anyag hosszú EP helyett. Az utolsó pillanatban még a nagy, közös zuglói próbateremben felvettem extra sávokat Iliás Ádámmal a Turn Signals-ból. Aztán az egész (a Made Of Stone kivételével) ment Ligeti Gyurihoz, aki állandó producerünk, nagyon jól megértjük egymást, és mindig tökéletes munkát végez. Imádunk vele dolgozni. A Made Of Stone-t, Imre gyönyörű akusztikus dalát, Adam Whittaker keverte meg hibátlanul.”

A zenekar nem lép fel többet, de a tagok önállóan természetesen folytatják: „külön-külön szervezünk önálló esteket, The Poster Boy-koncert már nem lesz, de a dalokat lehet még élőben hallani Imre és Noel szólókoncertjein. Vagy cd-n, ami már előrendelhető és a napokban elkezdjük őket postázni.”

A dalokat Mike és Noel kommentálta is:

01. Heartache

Mike: Anton Vezuv hallgatás után írtam a szöveget. Kellemes szomorú dalaik vannak, úgyhogy gondoltam én is megpróbálok egy Vezuv-szerű mélabúsat.

Noel: Mit is mondhatnék? Hat nyolcad. Azok mindig jól sikerülnek. Főleg a mélabúsak. Ahogy kijöttünk a stúdióból, nem volt kérdés, hogy ezzel indítjuk az albumot.

02. Pedestrian Street (Sucker Punch)

Mike: Azzal, hogy összeraktunk egy elvont, nehezen érthető refrént amúgy tök könnyen fogható versszakokkal, sikerült pont elég misztikumot vinnünk ebbe a jó kis indie rock dalba.

Noel: Főként Imre tudna a zenei részéről beszélni, azt gondolom, hogy az egyik legjobb riffje valaha, én csak a kórust írtam. A sucker punch miatt nagyon adta magát, hogy konkrétan arcon csapja az embert a refrén. Szerintem sikerült. Segített az is, hogy baromi későn vettük fel és már pattanásig feszült idegekkel gitároztam. Hallani is, ahogy odaverek a hangszernek.

03. Karen

Mike: Ez a szöveg részben Noeltől jött. Holly Golightlyról akart írni, aztán Imre feldobta, hogy pont illik Karen Carpenterre is ami addig megvolt. Mivel jó hangú dobos volt a Karen, belementem.

Noel: Igen, régóta próbáltam egy olyan számot, szöveget írni, amivel fel lehet vidítani valakit, aki az “álarca” mögött valójában egy megtört ember. Nem beszélünk erről eleget, mert kellemetlen téma a depresszió, pedig kéne. Ezért volt eredetileg Holly Golightly, aki nekem az abszolút kedvenc drámai főhősnőm. Majd mikor Imre jött Karen Carpenter ötletével, én is mentem vele, mert ő nem fiktív, több róla a háttérinformáció és miközben azokat olvasgatod, lehet hallgatni jó kis Carpenters-lemezeket. Több direkt utalás is van a szövegben mind a dalaira, mind az életére, a betegségére és halálára. ...Aztán meg lehet nézni a Breakfast At Tiffany’s-t.

04. Carve

Mike: A kedvenc szövegem a lemezen. Használhattam a macramé szót. A macramé egy kedves szó.

Noel: Három éve nyáron kezdtük el ezt Mike balatoni házában. Nálam volt egy akkordmenet, nála egy dobgép app, az asztalon meg sör. Folyamatosan próbáltam megtalálni, hogy mi lenne a jó hangszerelés, mert ahogy egy megvolt, elbizonytalanodtam. Többnyire tudom, hogy mit akarok. Ezzel megküzdöttem, mert a dal egyik fele teljesen akusztikus volt, aztán átment elektróba, de végül megérte a sok szinti programozás és effekt-töcskölés. Az egyik Mellotron például a gitáromból jön. Simán az egyik kedvenc Poster Boy-dalom lett.

05. Smile

Mike: Eredetileg ezt még a SALT III-nak írtam, Tooff teljesen más zenéjére. Azzal, hogy nem szóltam Noelnek erről, sikerült megmenteni egy egész jó dalszöveget.

Noel: Tényleg lövésem nem volt róla, de ahogy megláttam, hogy mit írt Mike, nem a gitárért vagy a zongora után nyúltam, hanem egyből előkerült az ukulele. Talán a második leggyorsabban írt dalom. Nagyon szeretem.

06. Talking To Myself

Noel: A legjobb szöveg, amit valaha írtam. Imrének volt egy ötlete, hogy jó lenne egy rövid dal, amiből megállíthatatlanul jön a wall of sound. Nem tudom, hogy hány sávot vettünk fel gitárokkal. Tízet, tizenkettőt talán? Nagyon szuper munkát végzett mind Ligeti Gyuri, mind Jon, hogy a száztagú Poster Boyból mindenki hallható legyen. Gyorsan megvoltunk a zenével, aztán nekiestem a billentyűzetnek. Ha elolvasod a szöveget, igazából három dalt látsz. Magát a művet, aztán minden páratlan sor egy külön dal és minden páros is. Az meg már csak plusz, hogy Dorina énekel velem. Hihetetlenül profin és hatékonyan rögzítettük a vokált.

07. Birthday

Mike: Hány dalt ismersz, amiben buborékfólia kipukkasztgatásáról énekelnek?

Noel: Hány dalt ismersz, ahol találkozik a Poster Boy a United énekesével és a Quimby billentyűsével, akik aztán kikacsintanak a Beach Boys-ra?

08. Made Of Stone

Mike: Dal a halálról. Minden zenekarnak kell egy. És végülis, ez az utolsó dalunk.

A DALSZERZŐKRE REDUKÁLT 2013-AS JAPÁN POSTER BOY-TURNÉRÓL NOEL ÍRT SZÓRAKOZTATÓ TURNÉBESZÁMOLÓT A RECORDERRE.

a harmadik és egyben utolsó The Poster Boy-lemez: 

Spotifyon is: 

és Deezeren is: 

lemezborító: Wallaby Design
nyitókép: sinco.hu

a Poster Boy Facebook-oldala