Elektronikus tánczene – A tavasz diszkrét bája

Az évszaknak megfelelően hetente jelennek meg tucatjával príma elektronikus zenei lemezek, mi ismét a kevésbé nyilvánvaló, rejtett gyöngyszemeket hozzuk felszínre.

Sokévnyi várakozás után végre megint egy ritmusvezéreltebb albummal jelentkezik Mikolai Martin, avagy ismertebb nevén S Olbricht. A For Perfect Beings (Lobster Theremin, 2016) a modern underground tánczene egyik földalatti fellegvárának számító londoni Lobster Theremin kiadónál jelent meg és tele van remek számokkal. A jellemzően analóg megszólalás mögül sokszínű ötletesség jön elő, az Asterid kozmikus meghittségében rejlő minimalista elgondolás és a Fadaisco önfeledt lo-fi jackelése két egymástól jól elkülöníthető véglet, de a Rien szürkezónás kitekintésében is van felfedeznivaló.

Az utóbbi évek legjobb klasszikus deep house szerzeményeiből található jópár Dorisburg első albumán, de eseti jelleggel más érdekességeket is tartogat az Irrbloss (Clone, 2016) című összeállítás. A törzsi dobokkal, analóg csavargatásokkal és trópusi elszállásokkal bíró Gripen alighanem az év legjobb száma versenyben is ott lesz, és nagyon szép a féltempóra megírt kistestvére is (Votiv). De a legjobb talán az ebben a lemezben, hogy egyszerre nagyon klasszikus és újszerű – arról nem beszélve, hogy olyan borítóval jelent meg, amit műfaji rajongástól függetlenül szívesen feltenne minden gyűjtő a polcára.

Váratlanul mutatja meg igencsak zajos oldalát a japán IORI az új, Cold Radiance (Delsin, 2016) című albumán. A progresszív technóiról elhíresült művész ritmikus zuhatagokba rendezett kísérletei rögtön a mélyvízbe dobják a hallgatót (Transmission), hogy aztán egy ügyesen kitalált világban kalandozzanak bő háromnegyed órát. Percről percre egyre több ambient hang, zörej és nesz bontakozik ki, a végeredmény néha Robert Henke legjobb munkáira emlékeztet. Az A Fall Of Moondust és Voices Of The Sky egymásba olvadó tizenhat perce zseniális.

És végezetül: a Recorder-kedvenc olasz Lucy elkészült harmadik albumával. A Self Mythology (Stroboscopic Artefacts, 2016) belső, meditatív utazásra hívja a hallgatót, ahol éppúgy vannak drone-ok és sámánisztikus kántálások (Baba Yaga’s Hut), mint törzsi dobokra épülő afrikai rituálék (Vibrations Of A Circular Membrane). Lucy ismét sok olyan megoldást alkalmaz, amit köztudomásúan szeret (például játék különböző ének-előadásmódokkal), és ismét gyönyörű számokat komponált, de a Self Mythologyban kódolva van, hogy nem lesz széleskörű siker, csak a nagyon specifikus zenéket kedvelők fogják szeretni.

Velkei Zoltán