Baró bakelit borítók - Az évtized legjobbjai eddig (1970-1972)

Folytatjuk 1972-es visszatekintésünket, ezúttal a lemezborítókkal, de nem állunk meg a tavalyi évnél, lássuk inkább egyben, hogy melyek voltak eddig az évtized legemlékezetesebb bakelit tasakjai: 1970, 1971, 1972 legjobb album artjai - és a sorozat végén a legrosszabb is! Kapcsolódó információ, hogy ma este 8-tól az HBO nevű csatornán is indul egy tévésorozat Bakelit címmel, alighanem sok lemezborítóval, hangold oda tévédet, vagy kapcsolj ide, ha nem akarsz lemaradni róla.

1970

Neil Young: After The Gold Rush
Megkapó pillanat effektezve - előremutató tasak!

Pink Floyd: Atom Heart Mother
Micsoda pofátlan egyszerűség - szent tehénszar! A Hipgnosis tervezőcég nem tud hibázni.

Miles Davis: Bitches Brew
A néhány éve divatos pszichedelikus borítók új szintre emelt és új műfajhoz passzított változata - a fúziós jazz pont ilyen szuggesztív!

Black Sabbath: Black Sabbath
Ki ez a boszorka a borítón? Hidegrázós!

Curtis Mayfield: Curtis
Tökéletes példa arra, hogy a jó perspektívaválasztás hogyan tehet klasszikussá egy covert!

Deep Purple: In Rock
Ha nem is tartott annyi ideig elkészíteni a címlapot, mint kifaragni a Mount Rushmore Emlékparkot, azért jár a kalapemelés!

Derek And The Dominos: Layla And Other Assorted Love Songs
A festmény majdnem mindig jól mutat a borítón, főleg, ha olyan egyszerű eszközökkel is megnyerő tud lenni, mint az élénk színek használata.

MC5: Back In The USA
Ezek a fejek!

John Lennon/Plastic Ono Band: John Lennon/Plastic Ono Band
Direkt fakó hatás, semmi felirat és a kép mindent elmond a lemez hatásáról.

 
Santana: Abraxas
Ez is pszichedelikus utóhatású, vibráló címlap!

 
Simon And Garfunkel: Bridge Over Troubled Water
Nézd csak! Az ott Simon haja, vagy Garfunkel bajsza?

 
The Stooges: Fun House
Olyan forró, mint a zene a tasakon belül.

 
Van Morrison: Moondance
Nem annyira erős, mint az Astral Weeks fotómontázsa, de ez a fotó-elhelyezés is nagyon megragadó.

A LEMEZBORÍTÓ FOGYASZTÁSRA ALKALMAS! - ÉDESSÉGES COVERÖK.

1971

Joni Mitchell: Blue
Ez az úgynevezett Joni-kék.

 
T.Rex: Electric Warrior
Szinte vibrál a levegő körülötte, nem? Cím és címlap kéz a kézben tökéletes.

 
Funkadelic: Maggot Brain
Ettől meg eldobod az agyad. De legalább elveszted a fejed.

 
Serge Gainsbourg: Historie de Melody Nelson
Hogy legyen egy európai is: ezen pedig a kép és a tipo egysége a mesteri.

 
Marvin Gaye: What’s Going On
Kimentek Gaye kertjébe, miközben esett az eső, kattintottak párat és a csillogós-vizes képnél jobbat kitalálni se lehetett volna ehhez a megrázó lemezhez.

 
Alice Cooper: Killer
Ahogy a cím mondja.

 
Doors: L.A. Woman
Ebben a borítóban az a trúváj, hogy a sárga fólia mögött cserélhető a belső tasak, a hatás pedig effektszerű.

 
Led Zeppelin: IV
Ikonikus, pedig csak két éve jelent meg.

 
The Rolling Stones: Sticky Fingers
Ez még ikonikusabb, a cipzár tényleg ott van és működik – Andy Warhol nem aprózta el a borítótervezést.

 
Paul And Linda McCartney: Ram
A lefogott kos John Lennon volna…

 
Sly And The Family Stone: There’s A Riot Goin’ On
Egyik kedvenc borítónk az elmúlt évekből. A bemozdulás, a minimalizmussal is millió szót összesűrítő üzenet, a színek, mind-mind magnetikus hatásúak.

 
The Beach Boys: Surf’s Up
Nem a kifejezetten szörfös, nyárias borító – csakhogy tökéletesen passzol ez a szoborról mintázott kép a megrázó zenéhez.

 
Carole King: Tapestry
Az egyik legkelendőbb lemezhez laza címlapkép készült az előtérben benéző macsak miatt mégis van egy kissé nyugtalan hatása, emlékezetes.

 
The Who: Who’s Next
Eléggé passzoló: a rock egyik monolitja lettek ezzel a lemezzel, de mindez le van pisálva.

LEMEZBORÍTÓK ÉS SPORT 1. RÉSZ. MÉG TÖBB SPORTOS ALBUMCÍMLAP!

1972

Big Star: #1 Record
Micsoda logó!

 
Captain Beefheart And The Magic Band: Clear Spot
Ez a különleges tasak egy átlátszó fóliából és egy inzertből áll, a fólián a lemezcím, a belsőn az előadónév.

Can: Ege Bamyasi
Tavaly megszaporodtak a jó német lemezek, és hozzájuk markáns címlapképek.

 
Genesis: Foxtrot
A progresszív rockban a fantáziadús rajzok az egyik stabil trend.

 
Steely Dan: Can’t Buy A Thrill
Egy ennyire vonzó borító akkor is megvásároltatná magát, ha zene, amit rejt netán béna lenne, de szerencsére itt erről sincs szó.

Jethro Tull: Thick As A Brick
Ez meg konkrétan egy újságpapírba csomagolt lemez, hogy mik nem vannak!

 
Mom’s Apple Pie: Mom’s Apple Pie
Tavaly nagy botrányt kavart címlap, amelyen full frontálban elrejtettek egy vaginát.

 
Stevie Wonder: Music Of My Mind
Wonder másik tavalyi lemeze (Talking Book) zeneileg jobb, de a jobbnál jobb borítói közül eddig ez a csúcs!

 
Neu!: Neu!
Tessék egy másik német lemez, amin a zene is elképesztően úttörő, de ez az egyszerű, kinyilatkoztatásszerű címlap is ütős.

 
Nick Drake: Pink Moon
Gyönyörű festmény, gyönyörű lemez.

 
Roxy Music: Roxy Music
Szintén a tavalyi év egyik új hangja az övék, a modell pedig megragad az emberek fejében.

 
Tangerine Dream: Zeit
Tessék, még egy német zenekar, még egy erős német borító!

 
Todd Rundgren: Something/Anything?
Nagyon hatásos kép, egyszerű, mégse felejtjük el.

 
Lou Reed: Transformer
Bowie Lou-t is áttranszformálta. A hátsó borítón egy erekció is látható. Ó!

David Bowie: The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars
Már lassan egy éve nézegetjük, de nem lehet betelni vele.

 

TOP 10: H.R. GIGER LEGDURVÁBB LEMEZBORÍTÓI.

++++++++++++++++++++++

És az évtized eddigi legrosszabb albumborítója!
Ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Swamp, te egy patkányon lovagolsz és erre rendkívül büszke vagy? Oooké, doggie…