Albumpremier! THe pUnch: Will Way

A hazai neo-psych rock zenekarok táborát erősítő THe pUnch 2012-ben két EP-t (egy stúdió és egy élő anyagot), majd tavaly egy kétszámos kislemezt adott ki, a bemutatkozó albumukat pedig akkor 2014 novemberére ígérték. Ebből végül egy évvel későbbi megjelenés lett - íme a flow-élmény behatása alatt született, hömpölygős-örvénylős gitárfolyamokra és feszes, lendületes riffekre épülő dalokat egyaránt felvonultató, a hallgatót könnyen beszippantó és a tér-időből kizökkentő Will Way!

A budapesti zenekar az album készítésekor magát is kívül helyezte az idő korlátain és teljesen szabad teret engedett az alkotói energiák áramlásának. "Mára kiépítettünk egy olyan műhelyt, stúdiót ahol az idő szerencsére alárendelt tényező lehet egy munkafolyamat során, gyakori a flow, mikor az időkeretek teljesen elmosódnak és csak zenélés marad" - mondja erről Veller László gitáros. A négyes a bemutatkozó albuma készítésekor nem kötötte magát meghatározott, körülhatárolt keretekhez, munkamódszer és a hangzásvilág terén egyaránt nyitottan hagyták alakulni a felvételeket. "Nálunk az album összetétele a recept keresését jelentette, hogy mi a munkatempónk, mik az igényeink, milyen hangzás az, amit szívesen felmutatunk magunkról. ­A zene nálunk egy olyan szféra, ami állandóan változó, fejlődő érintés, nem pedig tervezett produktum. Az albumunk egy pillanatképe egy lavírozó és szövevényes útnak. A folyamatosan fejlődő, belőlünk áramló lüktetés egy állapota, ami épp rögzítve lett. Négyünk esszenciális szubsztanciája. Ez a Will Way” - összegzi Veller László. A lemezen kilenc dal kapott helyet, köztük a korábbi kiadványokon megjelent szerzemények is, némileg újragondolva. a felvételek az Echo Hangstúdióban és Solymáron, Beke István (az Ivan & The Parazol billentyűse) közreműködésével készültek, míg a keverést és a masteringet a csapat dobosa, Vitéz Gergő végezte. 

A dalokhoz megint csak a gitáros fűzött kommentárt, stílszerűen folyószövegeset: „Az album dalait legkönnyebben a sorrenden keresztül tudjuk szemléltetni. Az album egyik fő pontja a Persian Carpet, a kezdő szám, mely lassú tempójával begyűrűzi a hallgatót egy kicsit ami világunkba. Sivatagi hangzás, de nem a mostanában divatos amerikai, sokkal inkább a Közel-Kelet vízipipafüstös, elmélkedős hangulatát teremti meg. Második számként egy igazán punch-os nóta került be, a Firedog Clouds, mely már régóta a repertoárunk részét képezi, és mi nagyon szeretjük. Arról szól, hogy két ember mennyire el tud beszélni egymás mellett. A Truth Is vezeti fel az album közepén található pörgősebb számokat. Agresszió, egy kis punkoskodás a végén - egészen összetett szám, közben végig megmarad a lüktetése. A Truth Is kicsengése gyakorlatilag 'összenőtt' az album következő számával, az I.D.K.Y.-­el, mely nem más, mint egy nagy (és rövid) kiabálás. A High Horse következő számként pedig az elégedetlenkedés, hogy mivel? Majdnem mindennel. Az album egyik felét a másikba - reflektálva saját címére - a Transmission viszi át. Jól felvezeti a Mountain Spring című számunkat, mellyel a közönség eddig csak ritkán találkozhatott. Még a beteljesedés előtt van egy drámai, ha úgy tetszik tragikus pont, melyet a Depravity képvisel. Majd végül megérkezünk az album központi eleméhez, az utolsó számhoz, a Trinity-hez, mely leginkább egy flow. Az album így lett egy kicsit keretes szerkezetű, hogy az elején és végén is egy nagyobb lélegzetű dal szerepel."

A Will Way lemezbemutató koncertjét november 20­-án, a Fészekben tartja a zenekar (Facebook esemény), a THe pUnch kiérlelt debütáló albumának online premierjét pedig mi tartjuk, most és itt: