A BBC, ahogyan 2003 óta minden évben, úgy idén is - zeneipari szakemberek és újságírók bevonásával összeállított 15-ös nagylistán - december elején hirdette ki, hogy tippjei szerint kik lesznek a következő év új befutói a zenei életben. A BBC Sound Of...-listák győzteseit (az első öt helyezettet nevezik meg) mindig az adott év első napjaiban teszik közzé, lássuk, hogy a tavalyi győztes, Sam Smith után idén kik reménykedhetnek a nagy dicsőséget, és garantált sikert jelentő első helyben.
A BBC Sound Of...-listát megnyerni mindig nagy dicsőség és legalább Nagy-Britanniában garantálja a széles körű ismertséget, sikert (a korábbi győztesek: 2003: 50 Cent, 2004: Keane, 2005: The Bravery, 2006: Corinne Bailey Rae, 2007: Mika, 2008: Adele, 2009: Little Boots, 2010: Ellie Goulding, 2011: Jessie J, 2012: Michael Kiwanuka, 2013: Haim, 2014: Sam Smith). Sőt, az általában az első öt helyezettek közé kerülőkre is nagyobb figyelem jut, bár azt is fontos megjegyezni, hogy a tizenötös nagylistából azért messze nem mindenki válik befutottá.
Az idei esélyesek között (akik a szabályok szerint nem lehetnek széles körben ismertek, azaz tehetségkutató-műsorok szereplői, ismert zenekarokból kilépett előadók kizárva) ismét döntően szólóelőadók szerepelnek - évek óta leáldozóban van a zenekaroknak, ha a mainstream-siker jóslása kerül terítékre -, a tizenöt jelöltből ketten amerikaiak (Raury-t már mi is bemutattuk a szintén új tehetségeket pásztázó Globálradar rovatunkban, a másik Shamir), a többiek britek (egy észak-ír dalszerzővel: Soakkal), és idén is háttérben a rockzene (mindössze a már évek óta próbálkozó indierockos Wolf Alice, a dob-gitár felállást lovagló punkos Slaves és a szörfösökből alakult, vendéglátózással startoló poprockos Sunset Sons a három példa) Az egyik jelöltet, Rae Morrist elektropop balladáival nemrég Budapesten is látni lehetett a szintén BBC Sound Of...-listán feltűnt George Ezra vendégeként, Kwabs-t pedig már mi is emlegettük az aktuális elekrocroonerek között. A 139 szakértő bevonásával született tizenöt esélyesből az első öt helyezettet január 6-tól fogják közzétenni, a győztes kilétére január 11-én derül fény.
A BBC Sound Of 2015 oldalán részletesen lehet ismerkedni mindegyik jelölttel, íme mindegyikük egy-egy dallal.
Slaves: ők egy kenti duó, az idén befutott Royal Blood mintájára dob-gitár felállásban tolják, ráadásul állva doboló-éneklő figurában, ami élőben cirkuszi, a zene viszont rockabilly-s elemekkel is tarkított zajos indierock (összezavaró velük kapcsolatban, hogy van egy amerikai Slaves is, posztardcore-zenével) - Where's Your Car, Debbie? című alábbi daluk az NME évvégi dallistáján 29. lett.
Sunset Sons: brit és ausztrál szörfösökből alakult zenekar, amely vendéglátós feldolgozásbandaként híresült el síparadicsomokban, így nem is annyira meglepő, hogy zenéjük mennyire népszerűséghajhász, amolyan szoft-Kings Of Leon-pop - már van nagykiadós szerződésük, biztosan hallunk még róluk.
Wolf Alice: róluk meg már hallhattunk is eleget, 2012-től adnak ki kislemezeket, EP-ket, zajos indierockjuk nem is rossz, de ha náluk jobb tehetséget nem találni a brit gitárzenei színtéren, akkor tényleg baj (a klipjeik legalább ötletesek).
Years & Years: alapinfó, hogy a Skins című brit sorozatban feltűnt Olly Alexander is benne van ebben a különböző tánczenei szubzsánereket (kommersz house, garage, nu-disco) soulosos hatásokkal (TLC, tényleg?) és főleg soulos énekkel keresztező, szintiket előtérbe toló, nem túl eredeti formációban.
Kwabs: az elektropopos soultól a ghánai származású Kwabs sem esik távól, sőt a Sohnnal gyakran kollaboráló énekesre a 'synth&b' terminus techniust is ráaggatták már.
Raury: mint már jeleztük fent, a dalszerző-énekes-rapper Rauryról sok mindent leírtunk (például, hogy mixtape is megjelent, ami majdnem album, de mégsem zárja ki innen), a tőle származó idézet tulajdonképpen az egész kortárs zenei életet szépen megfogja: "Zsánertelen a zeném, az internet minden megváltoztatott. A velem egykorú emberek, már nem stílusok szerint válogatnak, hogy mit hallgassanak, az egyes zsánerek kezdenek összemosódni és a határok eltűnnek." Bírjuk őt.
Shamir: a fentiek szintén igazak Shamirra, ő amolyan Prince-módra szintén egyesít mindent a funktól a popon át az elektronikus táncdalokig, ráadásul neki is magas a hangja - I Know It's A Good Thing című dala 17. lett az NME évvégi dallistáján. Amúgy ő is nagyon jó.
George The Poet: a spoken word egyik új tehetsége, nem is kérdés, és a szövegei alá tett hatásos zenék alapján még nagyobb figyelmet is kivívhat a stílusnak (csak nehogy slam poetryt kiáltson valaki).
Novelist: a grime jön vissza, a nagyon fiatal tehetséget például már leszerződtette az XL Recordings, szóval tuti figyelni kell rá.
Stormzy: tehát a grime jön vissza, ismét egy erős utcai harcos, persze soha nem is tűnt el stílus, csak most megint alulról újul meg.
Shura: a hálószoba-elektro r&b még mindig érdekes stílus az ízlésformálók szerint, mondjuk tavalyi jelöltjeik nem túl erős albumokkal jelentkeztek, de jövőre alighanem az orosz származású Shura próbálkozhat majd.
Låpsley: az előbbinél érdekesebb ez a szintén hálószobazene, amiben viszont a minimál (éteri, ambientes) elektronika uralkodik, de az is érződik rajta, hogy Holly Lapsley Fletcher klasszikus zenei háttérrel is rendelkezik. Ígéretes, bármi lehet belőle. Egyik favoritunk.
Rae Morris: nagyívű popzene, ez nagyon ment az elmúlt években, sikeressége nem nagyon kérdés.
James Bay: a kötelező gitározós-énekes, szép, fülbemászó dalokkal, láttuk, hogy George Ezra is listavezető albumig vitte.
Soak: szintén gitáros-énekes, de jellemzőbben akusztikus hangzású dalokkal, na és az előbbinél sokkal jobbakkal is áll elő a deszkázás és a zenélés között ingázó észak-ír énekesnő. Minden eddigi dala jó.
