Soha nem lesz ilyen lista – Bestseller magyar albumok

Miért nem lesz soha lista minden idők legtöbb példányban elkelt hazai lemezeiről? Mert egyszerűen nincsenek meg hozzá a megfelelő kimutatások. A nyolcvanas évek végéig egyeduralkodó Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál elveszett, a kilencvenes években pedig senki sem mérte pontosan ezeket az adatokat. Széljegyzetek egy lehetetlen vállalkozáshoz. 

Amikor felbukkan a világban egy-egy ’minden idők legtöbb példányban elkelt albumai’ lista, akkor a magyar zenerajongó csak sóhajt egyet. „Nálunk ilyen soha nem lesz.” Legutóbb idén februárban, egy brit albumlista kapcsán sóhajthattunk, hiszen ekkor közöltek egy összesítést a Nagy-Britanniában legjobban fogyó albumokról, pontos adatokkal (1. Queen: Greatest Hits - 6 millió felett, 2. Abba: Gold-Greatest Hits – 5,1 millió, 3. The Beatles: Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band – 5,1 millió, 4. Adele: 21 – 4,7 millió – jelzésnek ennyi is elég, hiszen a negyedik helyezett bizonyítja, hogy arrafelé még mindig lehet számottevő eladást produkálni).

Mindez itthon – hitelt érdemlően – több okból sem létrehozható lista. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a Hungaroton 1987-ig számított egyeduralkodónak a lemezkiadás területén (egy 1986. szeptemberi új sajtótörvény lehetővé tette hangfelvételek sokszorosítását és forgalmazását, bár egy darabig még engedélyhez kötötte), addig behatárolt keretek között jelentek meg lemezek, az időszak sajátosságai okán (például külföldi zenéhez nagyon korlátozottan lehetett hozzájutni), a magyar kiadványok is nagyon kelendőek voltak. Ebből az időszakból az egyes éves eladásokat még néha közölte is a Hungaroton (főleg Pick Up című reklámkiadványában), sőt 1981-ben egy addigi összegzés is nyilvánossá vált (1. Karády Katalin: Karády Katalin – 358 ezer, 2. Záray-Vámosi: I. – 274 ezer, 3. Szécsi Pál: Violák – 213 ezer), de a nyolcvanas évek lemezfogyásáról már nem született ilyen közlés, aztán a vállalat 1990-es átalakulásától kezdődő homályidőszakban az eladásokra vonatkozó hivatalos kimutatások, dokumentumok is eltűntek. Reisz Ildikó, a Hungaroton lemezkiadó főszerkesztője egyetlen 1992-es, úgynevezett „sávos eladási lista” (ez az adott évben forgalomban lévő lemezek összeladását is tartalmazza) alapján tudja nagyjából érzékeltetni milyen példányszámok jellemezték a magyar lemezkiadás első bő harminc évét. Ez alapján 1992-ig a Csendes éj című karácsonyi lemez volt a legtöbb példányban elkelt (768 ezer), utána a sorrend: Horváth István: „Hopp te Zsiga!” című cigánydalos album, (631 ezer), az első Záray-Vámosi-lemez (572 ezer), az első Karády Katalin (479 ezer), az István, a király rockopera (447 ezer), az első Szécsi Pál (434 ezer), Dolly Roll: Eldorádoll (390 ezer), Vuk meselemez (374 ezer), Neoton Família: Minek ez a cirkusz? (366 ezer), a 100 Folk Celsius-féle Paff, a bűvös sárkány (309 ezer). Persze ezek csak az 1992-ben is forgalomban lévő lemezek (több nagyon népszerű, jó eséllyel ilyen magas számú eladásokat produkáló Neoton-, Omega-, Hungaria-, R-Go-, Dolly Roll-, és a többi kiadványról sajnos nincs pontos adat).

A nyolcvanas évek végén megjelent független kiadók korával beindult a nagyüzemi kazettahamisítás is, aztán a kilencvenes évek elejének nagy kiadókörforgásában – a nyugati multik megjelenésével meg pláne – zűrzavaros időszak vette kezdetét (egy 1988-as Magyar Ifjúság cikk alapján addig a legkelendőbb magyar mulatós lemez a 3+2: Halvány őszi rózsa 402 ezer példánnyal). Bár a MAHASZ (Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége) 1990-es létrehozásával remény mutatkozott rá, de a pontos eladásai adatok dokumentált összesítése csak 2003-tól kezdődött meg, így a hazai lemezpiac legfelívelőbb szakaszáról végképp nincsenek pontos adatok (a csúcsidőszak 1997-ig tartott, akkor 7,8 millió kiadvány kelt el abban az évben, de aztán a másolható CD-k szép lassan bedöntötték a piacot). Az persze hozzátartozik az összképhez, hogy a kilencvenes években nagyságrendekkel nagyobb lemezmegjelenés volt jellemző, mint a nyolcvanas években, így az összeladás is jóval több kiadvány között oszlott meg. A legkelendőbb lemezek (Rapülők-, Bonanza Banzai-, Ákos-, Hip Hop Boyz-, Zámbó Jimmy-, Hupikék törpikék-sikeralbumok stb.) viszont a korabeli aranylemezek kiosztása alapján valószínűleg valahol 300 ezer példány körül vagy alatt maradtak.

A MAHASZ 2003-tól hivatalos adatokkal, pontosan vezeti a lemezeladásokat, viszont ebből az időszakból már értelemszerűen nem versenyezhet egyetlen lemez sem a korábbi számokkal összevetve. A listát (lásd alul) vezető Rúzsa Magdolna lemezről – mint ahogy a többiről sem – eladási adatot ugyanakkor nem ad ki a MAHASZ, és ezzel a kiadók érdekeit védi, hiszen Magyarországon manapság ezek a számok nem a büszkeségek közé, hanem a „szakmai titkok” kategóriájába esnek. Mondjuk a korabeli lemezkritikákból kiderül, hogy az első helyezett Rúzsa-lemezből megjelenése évében úgy 70 ezer fogyott, tehát az arányok ezek alapján könnyen megbecsülhetők.

Definitív öröklista tehát nemigen várható, egyvalami azonban szinte biztosnak tűnik: minden idők legkelendőbb magyar lemeze egy darabig még az először 1976-ban megjelent Csendes éj lesz. A többi néma csend.

Dömötör Endre

A legkelendőbb magyar albumok 2003-tól:

1. RÚZSA MAGDOLNA:  A döntőkben elhangzott dalok (Universal Music)
2. NOX: Bűvölet (Universal Music)
3. CSERHÁTI ZSUZSA: Életem zenéje - Best of (BMG)
4. NOX: Ragyogás (Universal Music)
5. MÁRIÓ: Sárgarózsa (EMI)
6. Roméo & Juliette (Musical) (Universal Music)
7. IRIGY HÓNALJMIRIGY: Bazi nagy lagzi (CLS Music)
8. MC HAWER & TEKKNŐ: Kimegyek a temetőbe (Magneoton)
9. PRINCESS: Hegedűvarázs (BMG)
10.  RÚZSA MAGDI: Ördögi angyal (CLS Music)