Billy Corgannek végleg elgurult a gyógyszere

A Smashing Pumpkins vezérének agyi leépülése nem most kezdődött ugyan, de úgy tűnik, 2014-ben végleg elérte azt, hogy a neve hallatán már tényleg csak legyintsen egyet az ember. Legújabb művészeti projektjét saját teázójában (Madame ZuZu's Tea Shop) fogja megejteni, címe "Vasárnap Rúmíval" lesz. Hogy ez mit takar? "Négy szónikus benyomás a nagy szúfi misztikus versei nyomán". Jaj.

Nem volt ez mindig így. A Smashing Pumpkins a 90-es évek egyik legjobb poszt-grunge zenekara volt, két lemezük (Siamese Dream - 1993; és a dupla Mellon Collie And The Infinite Sadness - 1995) méltán az évtized legjobbjai közt van. Billy Corgant sokszor kiáltották ki zseninek, egy kitaszított, apatikus generáció szószólójának, a magának való, különc srác könnyen megtalálta a hangot a korszak (rengeteg) magának való, különc fiataljával. Corgan lehet, hogy zseni, de legtöbbeknek mégis a hatalmas ego ugrik be róla és az egyik legkultikusabb zenekar kultuszának lerombolása. Mindig mindent maga akart csinálni, nem hagyott teret másnak a zenekarban, ha voltak is társai, sokszor nevezte őket tuskó seggfejnek és tehetségtelen barmoknak. A Smashing Pumpkins lemezek színvonala pedig egyre csak csökkent (hol van ma már egy Today, vagy 1979?), a 2000-es évtized albumjait már végleg legyűrte a frontember hatalmas arca.

NEM VISELTE MEG AZ IDŐ ÍGY AZ ÖSSZES 90-ES ÉVEKBELI SIKERZENEKART. VANNAK AKIK EGÉSZ JÓL TARTJÁK MAGUKAT.

Ha mindez még nem lenne elég, Corgan az utóbbi időben már szereti magát omnipotens, spirituális zseninek beállítani, aki bármihez nyúl, szellemi mannává változik, ha pedig mi nem értjük az ő művészetét, akkor bizonyára mi vagyunk az amőbák. Rendezett ő már versenyt, ahol a nyertes díja az volt, hogy fizethet neki egy ebédet, alapított pankrációval foglalkozó vállalatot (ennek televíziós jogait nemrég sikerült elsóznia egy csatornának), valamint idén februárban egy 8 órás eseményen szintetizátorokkal improvizálva játszotta el Herman Hesse Sziddhárta című könyvét. Most pedig itt van a legújabb projekt, a szónikus verselés. Mi már meg sem próbálunk értelmet keresni Corgan cselekedeteiben, könnyes szemmel meghallgatjuk inkább a Siamese Dreamet és elmerengünk azon, hogy régen tényleg minden jobb volt.

Az esemény beharangozó videója, melyben Billy Corgan négy percig beszél a teáról:

"Remek szórakozás" szombat délutánra emberünk 8 órás szettjének egy kisebb szelete:

bezzeg régen: