Szex, drogok és rock&roll - a legnagyobb zenei közhely leglátványosabban a nyolcvanas évek második felében kicsúcsosodó amerikai glam- és hajmetál színtéren és annak videóiban materializálódott, csakhogy akkor mindez teljes nyíltsággal nem jelenhetett meg a klipekben. Ezen ironizál és mondhatni javít a vicceskedő glamet játszó Steel Panther zenekar jövő évi harmadik albumát beharangozó legújabb klipje - sok cicivel, droggal és érkező világvégével.
A Steel Panther (2008-ig Metal Skool néven) neves glam és heavy metal zenekarok (L.A. Guns, Fight) romjain alakult 2000-ben és önmaguk paródiái helyett tényleg paródiákat, vagyis inkább comedy rockot kezdtek játszani (nem kis öniróniával éppen saját magukon is tréfálkozva). Viszont ha tippelnünk kellene, azt mondanánk, hogy ezek a srácok legalább annyira élvezik az általuk megteremtett helyzetet, mint amennyire élvezik tréfálkozni rajta (nyilatkozataikban amúgy kitartanak a komoly szerep mellett - persze). Cicanadrág, fejkendő, tupírozott hajak, make-up, nagy zenei pózok. Tulajdonképpen jövő tavasszal érkező harmadik Steel Panther-albumuk (All You Can Eat lesz a címe) felvezető klipje is ezen alapszik, a csavar abban áll, hogy ma már a medencés, féktelen partizást nemcsak immel-ámmal, hanem fullfrontál is meg lehet mutatni egy videóban, úgyhogy van itt mellekről felszippantott kokain (balról a nyolcvanas évek pornóikonjával, Ron Jeremy-vel), nők csókolóznak egymással, férfiak csókolóznak egymással, még cicik, még drogok és egyéb ilyenkor várható helyzetek.
MADONNA NEM VOLT METÁL LADY, DE MÁR 1977-BEN MEGMUTATTA MAGÁT TÖKPUCÉRAN.
A történet szerint az ördög bejelenti a zenekarnak, hogy holnap vége lesz a világnak, amire a tagok először régi vágyukként le akarják puffantani egymást, de egy józanabb ész azt javasolja, használják ki az utolsó napot inkább bulizásra. A végén persze ott a kérdés: vajon a rock&roll képes-e megmenteni a világot?
a Rob Riggle által rendezett Party Like Tomorrow Is The End Of The World klipje:
ez pedig a zenekar előző lemezének (Balls Out) borítója, mely szintén a szexista nyolcvanas évekbeli lemezborítókon viccelődik (és persze kérdés, hogy ettől már nem is lesz-e szexista):