Mick Collins 1992 óta működtetett garázsrock zenekara, a detroiti Dirtbombs nem először készít egy-egy stílusra kihegyezett konceptalbumot: dolgoztak már fel a maguk modorában régi soul- és funk-számokat (Ultraglide In Black - 2001), techno-klasszikusokat (Party Strore - 2011), a szeptember 17-én megjelenő Ooey Gooey Chewy Ka-Blooey című lemezükkel pedig a hatvanas-hetvenes évek szirupos és butuska bubblegum popját veszik célba. Szokatlan, de szórakoztató stílusgyakorlatok következnek.
A RÁGÓGUMI-POPOT A FIATAL MAGYAR ZENEKAROK IS SZERETIK – ITT A BIZONYÍTÉK!
A Dirtbombs-vezér Collins fejében már tíz éve megszületett a rágógumizene előtt tisztelgő album ötlete; eredetileg a zenekar 2003-as albumát szánta ennek, de végül a Dangerous Magical Noise inkább autórádióba való pop-rock lemez lett, és ugyan a bubblegum-projekt ezután is napirenden volt, végül csak mostanra állt össze. És a tisztelgés ebben az esetben valóban helytálló kifejezés, a zenei kaméleon Collins ugyanis egyáltalán nem poénnak szánta legújabb stíluskirándulását, amellyel a megtévesztésig megidéz egy általa bírt műfajt úgy, hogy közben azért az igazi garázsrockos énjét is belecsempészi.
A címében is a rágózásra utaló (kb. valami olyasmit jelent gyereknyelven, hogy nyúlós-rágós-pukkanós) albumról elsőként megelőlegezett "bolondos" dal például simán lehetne egy korabeli Monkees-sláger, egyedül a gitárhangzás árulkodó:
Ebben az andalgós szerelmes lassú számban pedig még oboa is van!
És ha már a bevezetőben szóba kerültek, íme egy-egy szám a korábbi Dirtbombs-konceptlemezekről. Az Ultraglide In Black-ről az I'm Qualified to Satisfy You, ami eredetileg egy 1976-os Barry White-dal:
A Party Store-ról az Inner City 1988-as Good Life-jának garázsrock-feldolgozása:
