Szuperslágert, ujjbeggyel

Ha már legutóbb azt taglaltuk, hogy egy tablet PC-ből igenis ki tudunk csavarni hasznos és izgalmas funkciókat fesztiválozóként, akkor itt az ideje, hogy megvizsgáljuk a másik oldalt is: miféle terheket emel le egy ilyen okoseszköz a zeneipari gépezet útvesztőiben kóválygó, feltörekvő – vagy akár már rutinosan mozgó – előadó válláról? Egyáltalán, képes-e kiegyenesíteni az útvesztő egyes kanyarulatait?

Instant válasz helyett beszédes tények: Damon Albarnt az elsőként jegyezhetjük, aki teljes egészében iPaden rögzítette a Gorillaz 2010-es karácsonyi ajándékalbumát, a The Fall-t, és Björk is részben ezen írta a Biophiliát, a zenetörténelem egyik legújítóbb, alkalmazásokba csomagolt multimédiás hanganyagát. Döntésük miértje valószínűleg nem az eszköz presztízsértékében keresendő, hanem néhány remek tulajdonságban, amivel a tablet köröket ver a számítógép-mezőnyre. Mert bár a laptopok eddig is képesek voltak mobil stúdióként viselkedni egy turnébuszban, azért van néhány dolog, amivel a táblagépek joggal követelhetik maguknak a trónt: nem csak habkönnyűek, és foglalnak még kevesebb helyet, de a szoftveres környezet, amiben léteznek – hangozzék bármennyire furcsán – fókuszáltabbá teheti a zenészeket, rákényszeríti őket az összpontosításra.

Egy tableten ugyanis appokkal dolgozik az ember, ez pedig jócskán átírja a megszokott munkafolyamatokat: elfelejthetjük a villódzó multitaskot, egyszerre csak egy alkalmazás van nyitva előttünk, vagyis mondhatjuk, hogy általa egy huszárvágással megoldódik – de legalábbis enyhül – napjaink legelátkozottabb digitális nyavalyája, a minden irányból zúduló, zajos információtolulás (ehhez persze szükséges azért egy adag önfegyelem is, és az, hogy a beállításokban tiltsuk le az értesítéseket). 

Kétségtelenül varázsa van tehát az app-alapú eszköznek, pontosabban a korlátainak, még ha ez ellentmondásosan is hangzik. Ahhoz azonban, hogy egy zenész hajlandó legyen letenni a hangszerét, vagy a próbaterem tömött hamutálcáját félresöpörni, hogy helyet csináljon az egyelőre ott még idegen tereptárgyként ható tabletnek, igényesen kimunkált, hasznos appokra is szükség van – és szerencsére a bolondozva zongorázós, gitárhúrokat imitáló, komolytalan programokon túl ilyenből is egyre több van. A Music Notes például a kottaolvasást emeli kettő pont nullára: míg egy kényelmetlen, több paksamétányi papírköteget szőrén-szálán elveszíthetünk, itt erre esély sincs, mert kedvenc kottáink a felhőből akármikor elérhetők – és ugyan elérhetők okostelefonról vagy notebookról is, az előbbi túl kicsi, utóbbit pedig mégiscsak lehetetlen egy kottatartóba beletuszkolni.

Kezdőknek ott a Nota iPad-applikációja, ami hangzásügyi kvízekkel trenírozza a fület, így akár a villamoson, fejhallgatóval is lehet okulni belőle, de az Androidosok sem maradnak ki a jóból, a Music Tutor Sight Readnek hála.

Tanuló gitárosoknak és ukuleléseknek a Chord! jöhet jól, ha pedig a torkunk a hangszerünk, akkor a dalszövegírásra szakosodott Songwriter’s Pad-et találták ki nekünk, ami alkotói üresjáratok esetén még gondolkodik is helyettünk, és megadott érzelmekre kifejezéseket ajánl (hogy ez mennyire jó irány, arról most nem nyitunk vitát).

Nem nehéz kitalálni, hogy egy táblagép akkor tündököl igazán, amikor valamilyen hangelőállító, -mintázó, -moduláló, -mixelő eszközzé alakul. Legyen szó hiánytalan midi kontrollerről vagy a Korg iElectribe-járól, eszméletlen érzés, ahogy másodpercek alatt és legfeljebb párezer forintnak megfelelő összegért olyan gépek kerülnek a tenyerünk közé, amikért korábban hónapokig kellett dolgozni, félrerakni, aztán mondjuk kikocsikázni az ausztriai hangszeráruházba. A tablet méretének hála pont jól el lehet rajta osztani annyi virtuális gombot és herkentyűt, amennyi az ujjnak kényelmes, de az aduásza mégis az, hogy egyetlen ujjbegyhúzással további eszközök, beállítások ránthatók elő a semmiből – ahogy azt az RD3 Groovebox is példázza, vagy a legcsillogóbb példa, a szuper-multifunkcionális GarageBand, ami tényleg pofátlanul rombolja porba a fizikai korlátokat, hiszen egy komplett zenekar összes tagjának bőrébe bújhatunk vele.

Sok mindent lehet mondani a tabletre, de hogy zenei szempontból tudást nem feltétlenül igénylő, ördöggel kezelő, káros találmány volna, az ma már könnyen cáfolható – és jó hangosan is fogja ennek az ellenkezőjét bebizonyítani az a generáció, ami az otthoni zenebarkácsolás ethoszáról nem csak hallott, de már maga is műveli. Hiszen nemzedékek jönnek és mennek, régi eszközöket vetnek sufniba és újakat kezdenek használni, de ettől még a zene a helyén marad: ha jó, akkor elnyeri méltó jussát, ha nem, megy a süllyesztőbe. Ez biztosan nem az új technológiákon fog múlni.

Unger András

A GarageBand demója: 

Még több élmény a 101elmeny.hu weboldalon.

(Szponzorált tartalom. A cikk a T-Mobile támogatásával készült.)