A hetvenes évek art punk vadzsenije, Patti Smith 30 éves korában, 1977-ben majdnem meghalt: egy floridai koncertje közben lezuhant a csaknem öt méter magas színpadról, több nyakcsigolyája is eltört. Felépülése hónapokig tartott, volt ideje elmélkedni. Következő lemeze a feltámadás albuma lett: az amerikai költő-énekesnő zenekara, a Patti Smith Group 1978 tavaszán, húsvét előtt pár nappal adta ki Easter, azaz Húsvét című nagylemezét, amelynek húsvét vasárnapján játszódó záródala is ezt a címet viselte. A Recorder ezzel a himnikus harangzúgásos felvétellel, illetve a dalszöveg és a hozzá készült jegyzetek fordításával kíván kellemes/áldott húsvéti ünnepeket olvasóinak.
-------------------------------------
A Jehova tanúi szellemében nevelt, ám a szervezett vallástól tizenévesen elszakadó Patti Smith művészetében kezdettől csatázik a hit és a lázadás, már legelső albuma legelső dalának (a Them-féle Gloria szabad átdolgozásának) legelső sora is ez: „Jézus meghalt valakinek a bűneiért, de nem az enyémekért”. Lemezei közül – nem meglepő módon – az Easter koncepciójában a leginkább központi téma a hit kérdése: a rock bálványimádásának és a kereszténységnek a szimbólumait egybemosó Kiváltság (Privilege) című 1967-es brit film betétdalának, a Set Me Free feldolgozásának közepére és végére bekerül a 23. zsoltár (van a szövegben „istenverte” és „isten verje meg!” is bőven), az album címadó záródalában és a lemezborítón a hozzá írt jegyzetekben pedig megjelenik a saját istenét kereső rebellis francia költő, Arthur Rimbaud (1854–1891). Patti a Húsvét című szerzeményben a 11 éves Arthur helyébe képzeli magát, amint testvéreivel, a 12 éves Frédérickel, a hétéves Vitalie-val és az ötéves kis Isabelle-lel kisvárosuk, Charleville templomába indulnak, a dal jegyzeteihez pedig egy 1866-os archív fotót mellékel, melyen az elsőáldozó költő mellett fivére, Frédéric látható (érdekesség, hogy a Rimbaud bűvöletében alkotó rock'n'roll költőnő pont ekkoriban jön össze Fred „Sonic” Smith-szel, az MC5 egykori szólógitárosával, akihez 1979-ben Frederick címmel ír dalt, és akihez 1980-as visszavonulásakor feleségül is megy – és még a nevét sem kell megváltoztatnia, mert Fred is kovács).
-----------------------------------------
Húsvét
„Vagyok a kard, a seb, a szégyen foltja
Káin gyűlölt dicsőült porontya”
A Káin név jelentése munkás... gyilkos... aki lesújt... kovács. A kovács a legnyomorultabb és legáldottabb. Képzelj két ilyen kovácsot Arthur és Frédéric tekintete mögé. Egy vándor és egy vagabund. Mindketten csavargásra és csatázásra ítéltettek. A térkép szívén vagy az üveg száján át.
Egy reggel, mintegy száz évvel azelőtt, hogy Little Richard a rock'n'roll-lal megkeresztelte volna Amerikát, Arthur és Frédéric, húgaikkal, Isabelle-lel és Vitalie-val Charleville utcáin bukdácsoltak, ruháik ujján fehér szalaggal, hogy részesüljenek az elsőáldozás szentségéből. Már majdnem a templomhoz értek, mikor Arthur kivált a menetből, és arra biztatta a többi Rimbaud gyereket, hogy jöjjenek, szaladjanak vele át a mezőn, el a kápolna mellett, aztán le a hídról, bele a folyó hideg, partok terelte vizébe, mely Krisztus vérének meleg, parttalan tengeréhez vezet.
Húsvét vasárnapján mentünk
Húsvét vasárnap beszéltünk
Kicsi húgom, Isabelle,
Fogd a kezem, mennünk kell
Isabella, izzik minden
Isabella, kétely nincsen
A szívemben, Isabella
A fejemben, Isabella
Frédéric és Vitalie,
Kis megváltók vagytok ti
A napba visz utunk fel,
Testvéreim, mennünk kell
Isabella, izzik minden
Isabella, kétely nincsen
Isabella, ha meghalunk
Isabella, feltámadunk
Vagyok a tavasz, a szent föld
a végtelen rejtély magja
a tövis, a fátyol, az áldás arca
az arcátlan képmás, az alvók tolvaja
az álom követe, a béke hercege
vagyok a kard, a seb, a szégyen foltja
Káin gyűlölt dicsőült porontya
mindent széttépek, véget érek és visszatérek
és vagyok újra a só, a keserű nevetés
a fény méhében a gázok, az esthajnalcsillag
az utat mutató szemgolyó Krisztus könnyével
meghal és kiszárad, ahogy feltámadok ma éjjel
Isabella, feltámadunk
Isabella, feltámadunk...
összeállította és fordította: Déri Zsolt
