A New York-i hiphop egyik klasszikusának posztumusz lemezén nem hallatszik, hogy posztumusz: mintha a 2017-ben elhunyt Prodigy ott lenne a stúdióban társa, Havoc mellett. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
A New York-i hiphop egyik klasszikusának posztumusz lemezén nem hallatszik, hogy posztumusz: mintha a 2017-ben elhunyt Prodigy ott lenne a stúdióban társa, Havoc mellett. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
2005-ben volt utoljára, hogy gitárzenére lehetett ropni a táncparketten, és az indie-rock uralta a popzenei mainstreamet. A Mr. Brightside vagy az I Bet You Look Good on the Dancefloor húsz évvel később is beindít minden bulit, de a kócos, szűk nadrágos, egyennyakkendős srácok nagy többsége nem…
A grunge-tól a matekrockig, az indie-től az emóig számos stílusból merítenek a Berriloom and the Doom számai, amik ha nem is feltétlenül kerek dalokká, de érzelmileg követhető drámákká állnak össze. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Népzene, kamarazene, art pop - mindezek sémáit szabadon használja a zenekar, ami már felállásában sem szokványos. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Újra magyar nyelven, a korábbinál több elektronikus zenei hatással és megújult energiákkal lelkesít és szorongat a Mayberian Sanskülotts. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Fazekas Gergely zenetörténész popslágerekkel is szokott foglalkozni, de Négynegyed című új könyvének fő témája a komolyzene. Izgalmas lehet bárkinek, aki szeret zenéről gondolkodni. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Kevin Parker ötödik Tame Impala-albuma inkább visszalépés: az elektronikusabb hangzás, a repetitív alapok és a katartikus pillanatok hiánya egy langyos, bizonytalan lemezt eredményez. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Solére harmadik nagylemeze jól szelektált, erős dalokból álló anyag: mélyebb és érettebb, tele lendülettel és bizonyításvággyal – még ha különösebb koncepció vagy narratíva nem is rajzolódik ki benne. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Mi a közös egy önmagát röhejesen komolyan vevő filmőrült kamaszban, egy várost váltó huszonéves zenekritikusban és egy költészeti kurzusra iratkozó középkorú anyukában? Bár a kanadai Chandler Levack és Maude Apatow teljesen máshonnan jönnek, és más hangulatú filmeket hoztak az idei torontói…
„Ha nem láttad az Oasist, nem voltál még egy rendes élő koncerten” – mondta nemrég a szokásos krakélerséggel Noel Gallagher egy interjúban. És némileg igazat kell neki adnom. Ez az írás először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.
