A New York-i hiphop egyik klasszikusának posztumusz lemezén nem hallatszik, hogy posztumusz: mintha a 2017-ben elhunyt Prodigy ott lenne a stúdióban társa, Havoc mellett. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
A New York-i hiphop egyik klasszikusának posztumusz lemezén nem hallatszik, hogy posztumusz: mintha a 2017-ben elhunyt Prodigy ott lenne a stúdióban társa, Havoc mellett. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
A grunge-tól a matekrockig, az indie-től az emóig számos stílusból merítenek a Berriloom and the Doom számai, amik ha nem is feltétlenül kerek dalokká, de érzelmileg követhető drámákká állnak össze. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Népzene, kamarazene, art pop - mindezek sémáit szabadon használja a zenekar, ami már felállásában sem szokványos. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Újra magyar nyelven, a korábbinál több elektronikus zenei hatással és megújult energiákkal lelkesít és szorongat a Mayberian Sanskülotts. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Kevin Parker ötödik Tame Impala-albuma inkább visszalépés: az elektronikusabb hangzás, a repetitív alapok és a katartikus pillanatok hiánya egy langyos, bizonytalan lemezt eredményez. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Solére harmadik nagylemeze jól szelektált, erős dalokból álló anyag: mélyebb és érettebb, tele lendülettel és bizonyításvággyal – még ha különösebb koncepció vagy narratíva nem is rajzolódik ki benne. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
A Wake Up 1230 második albuma, a Liquid Boulevard végérvényesen bizonyítja, hogy a zenekar nem alkalmi örömzenélésre alakult. Ez a kritika először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.
A marokkói producer afrikai országban készített felvételeket párosít dobgépekkel, szintikkel - igen, sokan csinálták már ezt, de Guedra Guedra képes újat mondani. Ez a kritika először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.
Bőgő, dob és nem gitárnak hangzó gitár - ebből hoz ki már harmadszorra minimalista, de mindig izgalmas "posztkraut" zenét az ausztrál-svéd trió. Ez a kritika először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.
Dev Hynes, vagyis Blood Orange egy fájdalmasan őszinte albummal tér vissza. Az Essex Honey nem a korábbi lemezek vibráló városi lüktetését idézi, hanem a gyerekkor angol vidéki csendjében született új kezdetet. Ez a kritika először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.
