Az angol Jessie Ware meghozta az „igényes zene” rajongóinak új kedvencét friss lemeze formájában. Nem olyan újszerű, mint a korábbiak, de továbbra is megbízható.
Az angol Jessie Ware meghozta az „igényes zene” rajongóinak új kedvencét friss lemeze formájában. Nem olyan újszerű, mint a korábbiak, de továbbra is megbízható.
A finn Circle az egyik legkiszámíthatatlanabb zenekar. Tudod, hogy mi jön a lemezen, de aztán mégse.
A Brand New a zajos emo második hullámának egyik csúcszenekara volt a kétezres években, aztán eltűntek, aztán idén visszatértek, aztán lett bármekkora sikere ennek a szándékoltan búcsúlemeznek, a búcsú mégis nagyon csúnya lett a frontember szexbotránya miatt.
Olyan, mintha most mutatkozott volna be, de nem, The Weather Stationnek ez már a negyedik nagylemeze, és ugyan a világ most fedezte fel, és nagyon jól tette.
Lunice már olyan régóta van a wonky-trap-hiphop-pályán, hogy szinte hihetetlen, hogy csak idén adta ki debütáló szólólemezét. Pedig így van.
Az Ibeyi egy príma ikertestvérduó, második lemezükön előreléptek (és már az elsőt is szerettük), de még mindig van bennük további lehetőség.
Indie, pop, indierock, artpop – csupán néhány a mostanság felkapott stílusok közül, King Krule-t azonban ez semmiben sem befolyásolja: új, The OOZ című arthoplemeze egyedi, mégis ismerős, egységes, mégis végig érdekes. A szuper LP mellé érkezett egy friss örömhír is: King…
A kompakt instrumentális posztmetál legjobb zenekara pillanatnyilag alighanem a Sannhet, legnagyobb rajongójukat úgy hívják, hogy Sufjan Stevens.
A neosoul az elmúlt két évben felzárkózott az inkább elektronikus alapú modern r&b-hez, sőt mostanság talán ebben a műfajban születik több izgalmas lemez. Mint amilyen Moses Sumney LP-je is.
Ugyan még a nyáron jelent meg, de így év vége felé már egyáltalán nem bátorság kijelenteni, hogy az év egyik (és a saját) legjobb hiphoplemeze Tyler, The Creator 2017-es albuma.
