Ötödik alkalommal hozzák össze a hazai emoszínteret egy kétnapos klubfesztiválra, május 22-23-án, sok izgi új fellépővel, idén először a Turbinában.

Év elején a példakép Touché Amoré előtt láthattuk, milyen elsöprő élőben is a midwest emót matekos és hardcore-os hatásokkal megszorzó Hitori, de biztos, ami biztos, forgattak egy live sessiont Óbudán, amihez ráadásul direkt a zenélősebb dalaikat szedték össze. Premier!

Melankolikus szintivel borított, sírós-sikoltós emo, brutál tapadós kórusok, agyfakasztós reszelések, és a goregrind legjava a Hitori és camille corot listáin – meg a zenekar, amit egy ideig mutogatsz néhány havernak, majd rájössz, hogy jobb, ha inkább a tiéd marad teljesen, mert soha senki nem érti…

Korábban azt mondtam, hogy majd később, és az most van. Ez nem kispályás fusimunka: a kozmikus élet otthona! Szerinted nincsen véletlen, szerintem csak az van. Pillekönnyűnek érezhetjük a létezést. Elhittem, hogy szép lesz, hogyha lesz majd egy kis pénzem. A hegyeket jártam, de most elnyel ez a…

Teljesen mindegy, hogy hol vagy, én érted mennék. Ahol sok a hülye, ott sok a gonosz. Jó ez a szám, jó, hogy nem vidám. Kizárt, hogy itt leparkolok, mert kis helyen senki se fér el. Az erdők istene különös hangszerét pengetve heverészik. Az ember a vírus. Leírhatatlan táncmozdulatok, tekergő…

Ez még közel nem a vég. Közel a vég. Folyamatosan nyírom magamról a túlburjánzó gyapjat. A Föld marad, mi nem biztos. Vajon mást is elönt-e a melankolikus köd? A padlóról nem tudok pofára esni. Minden zaklatott és kiszolgáltatott lélek. Instant életbölcsesség, electro Ukrajnáért, nyers acid. A…