Paul Woolford ambiciózusan megpróbálta felülmúlni a csúcsművének számító 2013-as Soul Musicot, és bár ez sajnos nem sikerült, azért a végeredmény még így is elég jó.

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/12/01/special_request_belief_system_lemezkritika
Special Request: Belief System (lemezkritika)

Destroyer, vagyis Dan Bejar lemezei stílusukat tekintve egészen sokszínűek, munkássága egyaránt tartalmaz balladákat, indie- és art rockot és szintis kísérletezéseket. Idén, két évvel legutóbbi, Poison Season című lemeze után negyven percnyi új anyaggal jelentkezik, ami újból…

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/11/30/destroyer_ken_lemezkritika
Destroyer: ken (lemezkritika)

John Maus első saját lemezének kiadásakor, a 2006-os Songs kapcsán még azt írták a kritikusok, hogy „öt évbe telt megírni és felvenni a debütlemezét, de csak öt percbe, hogy még idegesítőbbé váljon, mint Ariel Pink", mások pedig hangzását és stílusát kommentálva Nick…

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/11/29/john_maus_screen_memories_lemezkritika
John Maus: Screen Memories (lemezkritika)

Az angol Jessie Ware meghozta az „igényes zene” rajongóinak új kedvencét friss lemeze formájában. Nem olyan újszerű, mint a korábbiak, de továbbra is megbízható.

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/11/28/jessie_ware_glasshouse_lemezkritika
Jessie Ware: Glasshouse (lemezkritika)

Lee Gamble első Hyperdubnál megjelentetett albumán az emlékezéssel foglalkozik – zajok, morajok, korábbi hangok és a brit elektronikus zene előző három évtizede sejlik fel újra meg újra a londoni producer legújabb lemezén.

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/11/27/lee_gamble_mnestic_pressure_lemezkritika
Lee Gamble: Mnestic Pressure (lemezkritika)

Indie, pop, indierock, artpop – csupán néhány a mostanság felkapott stílusok közül, King Krule-t azonban ez semmiben sem befolyásolja: új, The OOZ című arthoplemeze egyedi, mégis ismerős, egységes, mégis végig érdekes. A szuper LP mellé érkezett egy friss örömhír is: King…

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/11/23/king_krule_the_ooz_lemezkritika
King Krule: The OOZ (lemezkritika)

Ez jobb, mint a debütalbum! Nem mindig fordul ez elő második lemezeknél, sőt! Inkább ritka, de az Alvvays megcsinálta. 

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/11/05/alvvays_antisocialites_lemezkritika
Alvvays: Antisocialites (lemezkritika)

Kaitlyn Aurelia Smith ambientes, kicsit new age-s lemezek felől jutott el a folktronicán át mai megszólalásáig, amiben minden korábbinál több az elektronika, de az artpopos dalmegközelítés is. Eddigi legjobb lemeze ez, ami nagyon működik az esti órákban.

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/11/01/kaitlyn_aurelia_smith_the_kid_lemezkritika
Kaitlyn Aurelia Smith: The Kid (lemezkritika)

A popzene jelenlegi állapotában sokak szerint kiüresedett és elérkezett egy végponthoz és szintén sokak szerint a jazz lehet az új irány, amely majd felrázza a megfáradt formulákat. Az utóbbi években volt is mozgolódás a műfajban, egyrészt belső megújulás is jellemzi, másrészt nagyobb számban…

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/10/30/kamasi_washington_harmony_of_difference_lemezkritika
Kamasi Washington: Harmony Of Difference (lemezkritika)

Hannah Peel 2010-ben adta ki első EP-jét és indiefolkyból három nagylemez alatt előbb artpopos dalszerzővé, majd elektronikával egyre többet bolondozó előadóvá vált, de ezen a negyedik LP-n hatalmas szintet lépett, fafúvósokat keresztez analóg elektronikával és nagyon…

tovább →
https://recorder.blog.hu/2017/10/29/hannah_peel_mary_casio_journey_to_cassiopeia_lemezkritika
Hannah Peel: Mary Casio: Journey To Cassiopeia (lemezkritika)
süti beállítások módosítása