Bele kell pusztulni a melóba, csak akkor leszünk jó emberek? Itt a szegedi Sungazers új dala.

A western és a háborús film után a testhorrorról is bebizonyosodik, hogy a legjobb dolog, ami történhetett vele, hogy női rendezők is lehetőséget kaptak megújítani. A francia Coralie Fargeat víziója márpedig féktelen, összetett és intelligens, de közben az ebben a műfajban elengedhetetlen humort és gusztustalankodást is bátran adagolja. Demi Moore pedig 30 évvel karrierje csúcsidőszaka után élete alakítását nyújtja A szerben.

Zeneileg is újjászületett első lemezén az amerikai blues, soul és jamband hagyományokból indult trió.

Az ukrajnai agresszió óta nem fogad oroszokat Cannes, de Kirill Szerebrennyikov kivétel, hiszen emigrációból bővíti hihetetlenül termékeny és sokoldalú filmográfiáját. A Limonov, a ballada lehetett volna a nagy angol nyelvű, nemzetközi áttörése, de inkább első mellélövésének tűnik.

Az egyik legünnepeltebb francia rendező, Jacques Audiard számos remekmű után most, kísérletező korszakában érheti el a nemzetközi áttörést. Pedig a mexikói drogkartellek világában játszódó transz-musical elsőre inkább csak egy viccnek tűnt, de nem volt film, amit nagyobb szeretettel fogadott volna idén a cannes-i közönség.

Tavalyi, Seasons című lemezének világkörüli túrnéjával érkezett Budapestre a 30 Seconds to Mars. A 2019-es Budapest Park-koncert után most az MVM Dome-ba hozott Jared Leto egy látványos show-t. Lékó Tamás fotógalériája.

Július 12-én és 13-án reggelig tartó újhullámos techno és határfeszegető elektronika költözik a tavaly az Európa Kulturális Fővárosa program részeként már jól megismert inotai rozsdaövezet 6000 négyzetméteres ipari épületébe, egytucat külföldi fellépővel.

Azahriah nem sokkal a tripla arénázás előtt adta ki skatulya I című EP-jét, ami nagyrészt arról szól, hogy nem a siker számít, hanem valami egészen más. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.

Jorgosz Lantimosz, a görög újhullám atyja és kedvenc múzsája, Emma Stone pár hónappal a Szegény párák Oscar-díja után máris szintet léptek. A kegyelem fajtái hollywoodi vígjátéknak álcázza magát, de valójában visszatér a görög mester korai szadista és fárasztó filmjeinek világához. Ettől persze a haladó Lantimosz-hívek élvezni fogják.  

Paul Schrader visszahozza a kilencvenes évek legnagyobb sztárjait, de közben az Eufória szépfiújával próbálja elfeledtetni, hogy pontosan tudjuk, hogy nézett ki Richard Gere fiatalon. Az Oh, Canada! lehet, hogy öreges, de csak egy bölcs és tapasztalt ember rendezhette meg, akitől hiteles és érdekes visszatekinteni a megbánt fordulópontokra.