Egymondatos hír: azt már egy ideje lehetett tudni, hogy a Sex-E-PIL együttes Hegyi Zoltán énekessel működő – és 1988-ban az Egyesült Álmok című első albumot rögzítő – nyolcvanas évekbeli klasszikus felállása egyetlen koncert erejéig összeáll 2012. június 7-én az A38-hajón, de mostanra az is kiderült, hogy Hegyi Zoltán és zenésztársai, Kocsis Tamás gitáros, László Viktor basszista és Vangel Tibor dobos mellett vendégként a Heaven Street Seven szólógitárosa, Ábrahám Zsolt is kisegít majd gitárokon és billentyűs hangszereken.

A lengyel származású, francia születésű, párhuzamos színésznői és dalszerző-gitáros-énekesnői karrierjében Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok között ingázó Stéphanie Sokolinski, azaz SoKo már többször szerepelt itt a Recorderen: a sztárrendező Spike Jonze vele készített kisfilmjeit már ősszel bemutattuk egy nagyobb összeállításban, majd februárban I Thought I Was An Alien című első albumát is közzétettük a hozzá tartozó videókkal együtt. Most a lemez egy újabb dalához is készült hivatalos klip, az énekesnő rendezésében és főszereplésével: az élet rövidségéről és törékenységéről szóló We Might Be Dead By Tomorrow szuper 8-as kisfilmjében a boldog szerelem képei színesben, a halál fenyegetésére emlékeztető képsorok fekete-fehérben jelennek meg – SoKót pedig női partnerrel, Meghan Edwarddal láthatjuk szerelmes, intim, többször meztelen jelenetekben. „Kamera előtt újrateremteni a köztünk lévő kötődést igazán könnyű volt és, hát... nagyon élvezetes... és valódi” – mondja a biszexualitásáról már interjúiban is nyíltan beszélő SoKo, aki színésznőként már 16 évesen forgatott első filmjében (Clara, cet été là) és a legutóbb mozikba került Bye Bye Blondie-ban is leszbikus szerepet játszott, de énekesnői (valódi) énjével most először mutatkozik meg így. A korhatáros klip mellett mutatunk pár részlet SoKo említett filmjeiből, sőt a legújabból, az e héten épp a Cannes-i Filmfesztiválon szereplő Augustine-ból is, melynek aláfestő zenéjét is az énekesnő jegyzi.

Egymondatos hír: az újjáalakulását egy októberi sajtótájékoztatón bejelentő, majd nyári turnétervébe a mi Szigetünket is beiktató manchesteri Stone Roses a tegnapi napon egy ingyenes egyórás megleptésfellépésen, a Mersey folyó partján Manchester és Liverpool között félúton fekvő Warringtonban, az elmúlt évek során Stone Roses tribute zenekarokok (The Clone Roses, The Total Stone Roses stb.) által is előszeretettel használt Parr Hall koncertteremben tért vissza a színpadra, csaknem 16 év szünet után (ha a képünkön látható – a gitáros John Squire, a basszista Mani, az énekes Ian Brown és a dobos Reni alkotta – nagy felállást számítjuk, akkor csaknem 22 év után).

Egymondatos hír: hogy a május 28-án megjelenő Magic Hour album a Scissor Sisters eddigi legmeghökkentőbb lemeze lesz, azt már az eddig megismert – a megszokottól és egymástól is igencsak különböző – Shady Love, Let's Have A Kiki, San Luis Obispo és Only The Horses című új dalokból is sejthettük, de az eddigi legbizarrabb az a ma bemutatott háromperces kisfilm, melyben a Queens Of The Stone Age frontembere, Josh Homme a teleshop-reklámok stílusában ajánlja megvételre Jake Shearsék új albumát.

Öbölház (Kopaszi-gát), 2012. május 30.

A tavalyi debütálás sikere nyomán másodszor is megszervezi a márkák, a reklámok és a zene kapcsolatáról szóló egész napos konferenciáját a Kreatív marketingkommunikációs szaklap. A szpíkerek listája és témaválasztása idén is figyelemre méltó: a tartalom- és zeneipar külföldi és hazai szaktekintélyei elsősorban a zenefogyasztás változó trendjeit, a zenetévék, az online zeneáruházak és a streaming-szolgáltatók közti piaci verseny aktuális állását és várható kimenetelét, illetve az elérhető hallgatók/célcsoportok jellemzőit mutatják majd be és értelmezik a nézőtéren helyet foglaló reklám- és médiaügynökségi munkatársak, valamint márkamenedzserek számára, a legismertebb hazai zenei startupok képviselői pedig minden bizonnyal izgalmas prezentációkkal illusztrálják, miért is számít ma Magyarország a webes és mobilapplikációkat fejlesztő technológiai vállalkozások – messziről nézve – ideális terepének. És szó lesz persze a popsztármárkák építésének rejtelmeiről, a tévés tehetségkutatók kulisszatitkairól, sőt nem kizárt, hogy néhány popsztár hús-vér valójában is megjelenik a Kopaszi-gát új rendezvényközpontjában. Részletes program: kattintás után. 

(Sub Pop/Neon Music, 2012)

A francia származású Victoria Legrand billentyűs-énekesnő és Alex Scally gitáros-billentyűs által alapított baltimore-i Beach House (lásd 2010-es interjúkat!) duó egy helyi bulizenekar romjaiból nőtt ki, ám ketten együtt már közel sem bulizenét kezdtek el játszani. Jól körbehatárolható, intim hangulatú, legegyszerűbben dream popos dalaik hálószobában születettek és ott is kerültek rögzítésre a debütálás idején (Beach House – 2006), majd a kétévente érkező folytatásokkal a duó az apró lépések politikáját követte. A 2008-as Devotion albumon már nem csak dobgép, hanem élő ritmushangszerek is kísérnek, a Velvet Underground, a Zombies, a Big Star, a Jesus And Mary Chain, illetve 4AD-kiadó atmoszférikusabb (Cocteau Twins) és rockosabb (Breeders) zenekarai felől érkező hatások pedig kiegészültek hatvanas évekbeli girl group hangzásokkal, és a lemez megszólalása is szélesebb térben ölelte át a hallgatót. Az egyre nagyobb közönségek előtt fellépő duó a 2010-es Teen Dreammel mind az egyre filmszerűbb zeneiség, mind a kritikai fogadtatás, mind pedig kereskedelmi siker szempontjából még egy szintet lépett, és ha azt sejtettük, hogy innen kötelezően lefelé visz a Beach House útja, tévedtünk. Megérkezett a Bloom című negyedik nagylemez, és most már végképp tisztán látszik, hogy a Beach House-életmű egyes fejezetei egy nagy egész részét képezik és bővítik, ugyanazt a gondolatkört járják körbe mindig egy kicsit más szemszögből, a fókuszba mindig egy kicsit mást helyezve. (Az új album már május eleje óta meghallgatható a Recorderen, lemezkritikánk alatt pedig a Myth című kislemezdal amerikai és nagy-britanniai élő tévépremierjéről is mutatunk friss videókat.)

Egymondatos hír: az extrém dolgokat előszeretettel kipróbáló oklahomai Flaming Lips együttes – melytől hétfőn hajnalban élő koncertközvetítésben mutattuk be a Pink Floyd 1973-as The Dark Side Of The Moon albumának dalról dalra feldolgozását – elhatározta, hogy június 27-én megdönti a „legtöbb koncert egy nap alatt különböző városokban” Guinness-rekordot (amit e pillanatban a rapper Jay-Z tart hét várossal), és a rekordkísérlet-miniturné állomásait az MTV-féle O Music Awards oldalán az internetes közönség is élőben nézheti.
http://www.flaminglips.com
http://www.omusicawards.com

Amint azt megszokhattuk, a Google nyitóoldalán időről időre a Google-logó valami szellemesen átalakított változata tűnik fel egy-egy évfordulóhoz vagy az adott nap ünnepi témájához igazítva – sőt néha ez az ideiglenes logó interaktív örömöket is kínál. A Dennis Hwang webmester irányítása alatt 1998 óta futó Google Doodle sorozat eddigi legzseniálisabb logója a 2011. június 9-én, az elektromos gitár atyja, Les Paul (1915–2009) születésének 96. évfordulóján közzétett pengethető Google-gitár volt, de most sikerült azt is felülmúlni: az elektronikus zene amerikai úttörője, Dr. Robert Moog (1934. május 23 – 2005. augusztus 21.) előtti tisztelgésként a feltaláló születésének 78. évfordulóján a róla elnevezett Moog szintetizátorok sorát egy virtuális Google-modellel is gyarapították! A Google-gitárhoz képest ezen a Minimoogon már nem csak pár fix hangot lehet megszólaltani, de modulálni is lehet azokat, és persze ezúttal is rögzíthetjük előadásunkat! A Recorder most gyorsan át is veszi a kis szintetizátort, hogy ne csak mai napon, de a jövőben bármikor játszhassunk rajta itt!

A New York-i Webster Hall patinás épületében zajló koncertek közül már többet bemutattunk teljes egészében itt a Recorderen: St.Vincent és a Black Keys fellépésének élő közvetítése, a Kills születésnapi koncertje vagy Jack White lenyűgöző Unstaged show-ja után most jöjjön a Garbage együttes, mely Not Your Kind Of People című remek visszatérő albuma amerikai megjelenésének napján adta hét év kihagyás után első New York-i koncertjét. A skót Shirley Manson énekesnő és amerikai zenésztársai, Steve Marker gitáros, Duke Erikson gitáros-billentyűs és Butch Vig dobos a Jane's Addiction alapító basszistájával, Eric Averyvel kiegészülve léptek színpadra, és koncertjüket az MTV Hive élőben közvetítette. A magyar idő szerint hajnali 3 és 5 között zajló fellépés teljes 104 perces anyaga néhány órán át itt nálunk is újranézhető (ráadásként pedig az új Garbage-album 11 számos anyagához készül 11 részes kisfilmsorozatot is közreadjuk egybefűzve).

Egymondatos hír: a hangszálproblémáira hivatkozva számos májusi, júniusi és júliusi koncertjét –  köztük a Balaton Sound-fellépését is – lemondó Björk tegnap este is kímélte a torkát, mikor a New York-i Hammerstein Ballroomban, az internetes alkotásokat, weboldalakat és interaktív művészeti formákat ünneplő Webby Awards gáláján öt betűből, az angol ábécé öt magánhangzójából (A E I O U) álló beszéddel köszönte, hogy a Biophilia című 2011-es app-albuma kapcsán az év művésznek választották.
http://webbyawards.com
http://bjork.com