
GRRL új anyaga, a Beetle nem egyszerűen lemez, hanem egy saját törvények szerint pulzáló ökoszisztéma. Zizeg, kattog, villan — és mielőtt felfognád, már be is rántott. Ez a kritika először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.
A Beetle az egyik legfurcsább klublemez az utóbbi hónapokból — és épp ezért működik. Egy rovaroptikájú, bio-digitális, organikus-mechanikus univerzum elevenedik meg benne huszonnégy nagy energiájú, sűrű tracken keresztül. A címekben bogarak, páncélok és fények dominálnak; ennél eredetibb világépítéssel nem találkozni mostanában. Ciripelő, zizegő, fémesen csattanó ritmusok rajzanak szüntelen, miközben nedvesen csillanó szintetizátorok és idegenszerű vokáltöredékek rendeződnek popzenei mintákba. Az ütem úgy hív táncba, hogy közben folyamatos feszültségben tart.
Ez a sűrű, rövid formákra épülő dinamika ritkán áll ennyire jól a kísérleti technónak: monumentális kompozíciók helyett gyorsan villódzó, egymásba kapaszkodó egységek hallhatók, a végeredmény pedig egyszerre túláradó és precízen adagolt. GRRL az utóbbi években már többször jelezte a benne rejlő potenciált (egyébként érdemes követni Twitteren, remek tartalmakat oszt meg), most pedig egy különös, azonnal felismerhető művel az év legjobbjai közé lépett.
Előadó: GRRL
Cím: Beetle
Kiadó: PC Music
Megjelenés: 2026. március 13.
Műfaj: avantpop, kísérleti klubzene, techno
Kulcsdal: Beetle (Wildlife Hypercolor)
9/10
Velkei Zoltán

