A lányok nem sírnak, csak néznek irgalommal terád. Törd össze, majd feltakarítom holnap, addig a szilánkokon lépkedek. Nincs szépséghibája, nincsen elég bája. Meddig lehet hülyének nézni egy egész népet? A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Hat évet kellett várni a Slow Village új nagylemezére - arra, hogy miért, részben magyarázatot ad a cím: Hat után, mármint a tagok való életbeli egyéb elfoglaltságai miatt sokszor csak hat után, meló után tudtak összegyűlni a stúdióban. Ez nemcsak érdekes külső körülmény, hanem a lemez egyik fő vonzereje, hogy érezhető rajta az, ahogy a tagok egymást inspirálják, együtt játszanak, együtt komolykodnak. "Ez nem egy verseny, ez egy játék" - mondta Tink az Afternek. Persze fontos, hogy tehetséges és harcedzett rapperek, producerek játszanak; tele van az album olyan sziporkákkal, amik feltérképezéséhez sok hallgatás szükséges, legyen szó sokértelmű szójátékokról, ravasz rímképletekről stb. Önvallomások, kifejezetten vicces beszólogatások, életfilozálás meg egy kis szívás mellett megint van kifejezetten egyéni megközelítésű, baromi erős közérzeti szám (Chassé, ebből vettem a cikk címét), meg olyan szerepjátékok, mint a klasszikus krimiket megidéző Az ügy; a munka = zenélés témát többfelől megközelítő Cc stb. Az alapok szintén szokás szerint nagyon erősek; vannak múltidéző és futurisztikusabb darabok, de általában jellemző rájuk, hogy ha odafigyelsz, akkor kiderül, hogy jóval több van bennük, mint egy fasza groove és egy jó hangminta. Facebook, Instagram
A Waiting Room első, 2024 elején megjelent EP-je is már ígéretes volt, a hello című nagylemez pedig igazi szintlépés. Elsöprő rockzene ez, nem feltétlenül a tempó miatt, hanem az átlelkesültség miatt, amivel játsszák a garázsrockos, szintipunkos, posztpunkos, alteros stb. dalokat (a lelkesültség a zenére vonatkozik, a szövegek nem épp vidám témákról szólnak). Bár az előképek egyértelműek, számos megoldás egyénivé teszi a zenekart, Gustafson Maya pedig bejelentkezik nemzedéke legjobb énekesnői közé. A lemezről ezt írták: "Ez az album az elmúlt egy évünk zenei lenyomata. Fehérvárról felköltöztünk Pestre, és azt a komfortot és biztonságot, amit eddig a szülővárosunk nyújtott felváltotta a főváros végtelen mennyiségű ingere. Mind hangzás szempontjából, mind tematikailag ez az érzés határozza meg leginkább a lemezt: amikor próbálod egyben tartani, mégis szétesel, próbálod elnyomni, mégis kitör belőled. A ránk eddig jellemző nyersesség most kevésbé a hangszerelésben, és sokkal inkább a dalszövegekben jeleneik meg. Az album lassan halad a banális tinédzserkori szakításoktól egészen egy olyan traumáig, amit szavakba önteni is nehéz, nemhogy dalt írni róla. Egy még be nem fejezett felnövéstörténet kiragadott, zajos szegmense." A záró Don’t You Hate Yourself? egyébként több nagy Spotify-playlistre is felkerült, ami a zenekart is meglepte - a Rockstar interjújában beszéltek erről. (Ők láthatók a nyitóképen, Sipos Mercédesz fotóján.) Facebook, Instagram
A Kollár-Klemencz Kamarazenekar 2023-as A folyó című lemezét mélységes szomorúság hatotta át; 2024-ben Kollár-Klemencz László és Csernovszky Márk adott ki egy különleges albumot. Most visszatért a kamarazenekar, a hvg premiercikke szerint a kamarazenés, balladisztikus világban megjelenik a Kistehén poposabb megközelítése, de azért ezt ne értsük úgy, hogy Szájbergyerek. Könnyedebb, akár húzósabb dalok is születtek, de továbbra is finom, gazdag kamarazenés hangszereléssel, sok apró szépséggel. És vannak igazi szívfájdítások (Egy pillanatra, Engedlek tovább), meg olyan nem-popos számok is, mint a visszafogottan sodró, elemelt Halálomat álmodtad az éjjel. "Ugyanabban a mederben sodródunk a dalokkal, ahogy a korábbi lemezeken, csak egy másik csónakban" - ahogy Kollár-Klemencz mondta. Az is érződik a lemezen, hogy a kamarazenekar már nagyon összeszokott, biztos alapokon kísérleteznek - Mákó Kató énekes hangja nagyon sokat hozzátesz a zenéhez, mint ahogy a többiek is: Valkó Béla, Gyulai Csaba, Vajdovich Árpád, Csernovszky Márk, Bordás Zoltán. Egy számban Ferenczi György vendégeskedik, egyben meg Beton.Hofi mond egy rövid szöveget, de őt elsőre meg sem találtam, annyira elbújt a dalban. Honlap, Facebook, Instagram
A pozvakowski meg tíz évvel az előző sorlemez után hozta ki új albumát. A magát kísérleti noise rockként definiáló zenekar 25 éve működik, ezalatt kialakult a sajátos hangjuk (plusz híresek arról is, hogy a koncertek fontos része az improvizált vetítés), és ezen belül a rapid egy újabb variációt hoz. Vannak egészen egyenesen rockos és posztrockos részek, súlyos-zajos zúzások és elektronikus kísérletek - de ami igazán fontos, hogy a zenekarnak sikerül összeegyeztetnie azt, hogy számos meglepetés várja a hallgatót, mégis egyetlen egészként működik ez az öt számra osztott szűk félóra. A lemezt a Lángoló mutatta be; a cikkből kiderül, hogy miért volt a tízéves szünet: "Minden ebben a teremben történik. Van, hogy dolgozunk egy témán hónapokig, aztán egyszer valaki bal lábbal kel fel, és megy az egész a kukába. Ebből a szempontból van egy konszenzus közöttünk, hogy ha valaki nem érzi magát kényelmesen abban a dalban, akkor hagyjuk az egészet. Volt, amikor nagyon sokat próbáltunk, most már kevesebbet, mert többfelé lakunk az országban, de alapvetően nem változott a metódus, csak mi sem vettük észre, hogy az utolsó nagylemezünk óta eltelt 9-10 év." Honlap, Facebook, Instagram
A Dep'art 15 éve létezik, úgyhogy ideje volt már egy lemeznek; az Epekedés mindjárt dupla, több mint 100 percben öleli fel az eddigi életművet. A Bizottságot többször megidézi a zenekar, amivel elhelyezi magát a magyar alternatív hagyományban; a szaxofonnal kiegészített rockfelállás, illetve a férfi-női ének szintén ismerősek lesznek. Ez nem jelenti azt, hogy a Dep'art ne bírna markáns saját arccal; sőt, többel is: vannak húzós dalok és kísérletezők, szürrealizmus és egyenes politizálás is belefér. A végére - szintén egyfajta múltidéző gesztusként - négy remix került, ebből hármat az alapító gitáros-zeneszerző Andrej Kiszeljov jegyez. Facebook
Idén lesz húszéves a BSW, úgyhogy mennek Arénába, valamint kiadtak egy Klasszik című lemezt. Kicsit reménykedtem, hogy szimfonikus zenekarral fogják játszani a Csöcsök és segget, de valójában csak - ahogy itt írják - "megcsináltunk az első 10 évből 10 dalt: újravettük, újrahangszereltük, kicsit átdolgoztuk, újrakevertük". Klasszikus, hangszeres hiphop vagy pop-hiphop ez, elsősorban a rajongóknak. Viszont aki tényleg "vonósokra tükrözött" BSW-dalokra kíváncsi, annak van egy jó hírem: Mirror címmel adtak egy koncertet decemberben pont ezzel a koncepcióval, és annak a felvételét is megjelentették. Ezen már szerepelnek az utóbbi évek trapes slágerei is, de nem sikerült igazán érdekes dolgot kihozni belőlük. Facebook, Instagram
Rónai András
