A keserves kiabálástól a lágy dallamokig. Berriloom and the Doom: The Garden of Necessity (lemezkritika)

A grunge-tól a matekrockig, az indie-től az emóig számos stílusból merítenek a Berriloom and the Doom számai, amik ha nem is feltétlenül kerek dalokká, de érzelmileg követhető drámákká állnak össze. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.

Még a 2010-es évek elején indult a Berriloom and the Doom, 2018-ban „rockzenekarnak nyilvánította magát”, e minőségében két nagyszerű EP-t adott ki, amiken a matekrock, grunge, indie, emo elemei álltak össze előbb többé, majd kevésbé dalszerű egységekbe. Első nagylemezükön mindez ott van, ráadásul elektronikus széttört ritmusok, szintik, zajocskák színezik tovább a képet – másfelől erősebben visszajöttek az érzelmes, artrockos-indie-s dallamos részek is. Ami még ennél is fontosabb újdonság, hogy míg korábban a kibukottság volt a fő hangütés, itt kifejezetten vicces részek is hallhatók (akár olyan átvezetők, mint Necessity #1 és #2, vagy a Mourning Maze egy pontján megjelenő, kikacsintósan furi hangzás satöbbi).

Tehát még gazdagabb lett a Berriloom zenei és hangulati skálája, de az összhatás hasonló, mint a 2021-es In the Heart…-on (kritikánk) volt: ezek nem igazán dalszerűvé kerekített számok, mégis, érzelmileg mindig követhető drámák. Utólag az ember nem feltétlenül érti, hogyan jutottunk el a keserves kiabálástól a szaggatott durvuláson át a lágy dallamokig, de az adott pillanatban mindig ülnek a váltások.

Az pedig, hogy ezt albumnyi hosszúságban is képesek végigvinni, végig átélhetően, a részletekben is rengeteg erős ötlettel, végleg a legjobb rockzenekarok közé emeli a Berriloom and the Doomot.

Előadó: Berriloom and the Doom

Cím: The Garden of Necessity

Kiadó: Abraxas Audio

Megjelenés: 2025. október 31.

Műfaj: art rock

Kulcsdal: Nectar

9/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.