Irány a zsákutca. Tame Impala: Deadbeat (lemezkritika)

Kevin Parker ötödik Tame Impala-albuma inkább visszalépés: az elektronikusabb hangzás, a repetitív alapok és a katartikus pillanatok hiánya egy langyos, bizonytalan lemezt eredményez. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.

Tame Impala, vagyis az ausztrál multiinstrumentalista Kevin Parker ötödik albuma a közönségsiker utáni nagy dobás is lehetett volna. A 2015-ös Currents és a 2020-as The Slow Rush után azonban a Deadbeat nem tud újat mutatni.

Ki ne ismerné a The Less I Know the Better vagy a Borderline című dalokat? A Tame Impala tökéletes rádiózene, még ha rejteget is néhány zenei finomságot. A szintetizátorok, az éteri ének és a különleges hangszerelés adják a jellegzetes hangzást – és talán ez minden, amit Parker még ki tud hozni a projektből. A Deadbeat elektronikusabb irányba fordul, de ez hiba: a repetitív alapok és a lágy vokálok együtt inkább langyos, háttérzeneszerű hatást keltenek. Nincs katarzis, csak bizonytalanság, amit a Loser, Oblivion és Obsolete is tükröz. A több mint hétperces End of Summer bátor húzás, de a végeredmény inkább kaotikus. A klasszikus Tame Impala-hangzást keresők valószínűleg csalódni fognak.

Előadó: Tame Impala

Cím: Deadbeat

Kiadó: Columbia

Megjelenés: 2025. október 17

Műfaj: pszichedelikus pop, indie rock

Kulcsdal: Loser

6/10

Bárdos Kata Kincső