Latin sötétség. Kelman Duran: Scorpio Falling (lemezkritika)

Kelman Duran új anyaga akár egy sosem látott film hangaláfestése is lehetne, ahol a tér tágas, de a hangok inkább lebegnek, mint mozognak. Ez a kritika először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.

Nem sokan számítottak rá, hogy Wadada Leo Smith- és John Coltrane-feldolgozásokkal indul majd Kelman Duran új albuma. A Los Angeles-i producer a 2010-es évek második felében félelmetesen eredeti latin klubzenéivel lett kultkedvenc (és jutott el odáig, hogy Beyoncé Renaissance-án is dolgozzon), most azonban egészen más irányt mutat.

A Scorpio Falling legdinamikusabb pontjai a One Million Haitians and Africans és a Loko 4 Eva, amelyek felvillantják a régi tánctérenergiát, a lemez többi része viszont baljós ambient jazz-kísérletezés, lassan hömpölygő témáit mindent átható sötétség nyel el. A hangzásban ott rezeg a latin és afrikai örökség árnyéka is, de most minden eddiginél inkább absztrakcióként, semmint közvetlen ritmusként jelenik meg.

Jó látni, hogy Duran a produceri munkák és hollywoodi bedolgozások után ismét konceptlemezekben gondolkodik – a Scorpio Falling könnyen lehet, hogy az 1804 KIDS mintájára egy nagyobb történet prológusa. 

Előadó: Kelman Duran

Cím: Scorpio Falling

Kiadó: Scorpio Red

Megjelenés: 2025. szeptember 12.

Műfaj: ambient jazz, latin elektronika

Kulcsdal: Six Days Clean

8,5/10

Velkei Zoltán