Nagy nyomás alatt is táncol a Touch – EP-premier: Seasons

A Touch mindig is okos hangszereléssel és fogós dalokkal játszotta a hardcore-t, de új EP-jükön tovább dallamosodnak, és már azt sem bánják, ha a Turnstile-hoz vagy más bandákhoz hasonlítják őket. 

A 2014-ben indult Touch hamar az egyik legizgalmasabb hazai hardcore zenekarrá nőtte magát azzal, hogy a nyolcvanas évek végi NYHC (Absolution, Burn) és DC hardcore (Dischord Records zenekarok / Bad Brains) színtér hangzásvilágát vegyítette modern elemekkel. Sokat turnéztak külföldön is, és felfigyelt rájuk többek között Derek Archembault, a bostoni Defeater frontembere, aki saját kiadójánál, a Version City Bluesnál kiadta Amerikában a The Darkness Reflects címet viselő bemutatkozó LP-jüket. A 2019 végén megjelent nagylemez komoly sikert aratott a színtéren és azon kívül is, és erős lett a legutóbbi, 2023-as EP-jük, a Deliverance is.

EGY ÉS UGYANAZ? GENERÁCIÓVÁLTÁS A MAGYAR HARDCORE/PUNK SZÍNTÉREN

Azóta kevésbé volt aktív a zenekar, de közben folyamatosan születtek új számok, ezek kerültek rá a most megjelenő Seasons EP-re. „Az utóbbi időben inkább a stúdiózás, lemezkészítés gondolata vonzott minket. Zeneileg változtunk, sokkal több dallammal operálunk (elsősorban a vokál terén), kísérleteztünk is pár dologgal (szintiztünk), remélem tetszeni fog az embereknek. Mivel mind a négy szám hangzásvilága eltér egymástól, ezért nem tudom eldönteni, hogy kellően koherens-e az EP, de lehet nem is kell annak lennie. Tulajdonképpen leszarom, nekem mindegyik szám tetszik” – mondta a gitáros Alakszai László.

„Régebben sokkal jobban féltem attól, hogy megkapjuk azt a jelzőt, hogy az adott produktumunk egy az egyben ilyen vagy olyan – pl. Turnstile-ra vagy a Bane valamelyik lemezére hasonlít –, de most már egyik jelző se zavarna, csak jusson el ahhoz az anyag, aki úgy érzi, hogy megmozdít benne valamit. A folyamatos lemezdömping miatt nehéz elérni az emberek ingerküszöbét, a semmilyen reakciónál még az is jobb, ha valaki lehúzza az egészet.”

Az instrumentális részeket Botlik Matyival (Grenma Studio) vették fel, az énekfelvételekben pedig a Boru-gitáros Nagy Miki (ÓL Recording) segített, illetve ő keverte az anyagot is. Két kiadó, a magyar Corbata Records és a német Passion Means Struggle (PMS) közösen adják ki vinylen a cuccot, aminek a B oldalán a Deliverance is szerepel majd. „A Corbata-s srácok jó barátaink, már korábban is sokat segítettek nekünk (pl. kazikiadás, pólók gyártása, koncertek), a PMS pedig a hozzánk sok szálon kötődő Gear kiadója, velük így vettük fel a kapcsolatot. A Facing the Unknown című számban a zenekar „hatodik tagja”, Marton Tamás, a Gear énekese is közreműködik.”

A négy szöveget hárman írták, de pont azért lett Seasons a lemez címe, mert mindegyik különböző érzést / hangulatot / időszakot ír le, amiről a srácok részletesen is mesélnek lentebb. Lemezbemutató szeptember 20-án lesz a Turbina kistermében, a darkpopos/poszt-punkos Choke City és a fastcore / powerviolence Haramia társaságában. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

The Essence of Life

Laci: Az életem tele van új élményekkel, pozitív értelemben felfordult minden körülöttem, emiatt még véletlenül se tudtam dühös számot írni. A szöveg minden sora szerintem magáért beszél, remélem sokan bele tudják helyezni magukat abba az élethelyzetbe, amikor minden a helyére kerül. 

Light Goes Out

Balázs: Ezt a szöveget azután írtam, hogy elhunyt egy jó barátom, Robika. Szinte minden héten együtt lógtunk, és sajnos elég fiatalon történt vele, ami történt, így nehéz feldolgozni az egészet. A szám egyik érdekessége, hogy valamilyen szinten Robi is közreműködik benne. Régen sokat beszélgettünk arról, hogy ha egyszer koncertezünk, akkor a koncerten szeretné az egyik részt ő is előadni, ami sajnos sosem jött össze. Viszont pár nappal a halála előtt felment egy barátomhoz, Lau-hoz, és ott random felvették, ahogy Robika ordibál a mikrofonba. Gondoltam, elkérem ezt a felvételt, és felhasználom a számban, amit amúgy is róla írtam. Ha már élőben nem, legalább így összejött az a „featelés”, amiről anno beszéltem vele.

Facing the Unknown

Laci: Ha az életedben épp minden rendben van, kiegyensúlyozott vagy, akkor is folyamatosan küzdened kell az ismeretlennel minden fronton. Minél idősebb az ember, ezek annál nehezebb szituációk. Ez is az élet része, erről a bizonytalanságról szól a harmadik szám.

Rejoice

Lóri: Amikor megírtam a Rejoice szövegét, bennem az a feszültség dolgozott, amit mindannyian érzünk a hétköznapokban: a teljesítménykényszer, a megfelelés vágyása és a tökéletesség hajszolása. Úgy éreztem, hogy ezek a nyomások egyszerre bénítóak és felemelőek is lehetnek – attól függ, hogyan viszonyulunk hozzájuk. A „pressure” nálam nemcsak teher, hanem energiaforrás is: valami, ami belül felgyülemlik, és ha jól használjuk, képes felemelni minket („sky”). A „tánc” motívum azért került bele, mert számomra a tánc a szabadság, a pillanat megélése, az, amikor nem gondolkodunk, csak létezünk. Azt akartam kifejezni, hogy minden egyes napban van lehetőségünk alkotni, örülni és szabadon mozogni – még akkor is, ha közben nyomás alatt vagyunk. A „Leave what’s lost behind” üzenete pedig az elengedésről szól: arról, hogy ne cipeljük magunkkal a múlt hibáit, kudarcait, mert azok csak visszahúznak. Összességében a szöveg arról szól, hogy hogyan lehet a bennünk lévő feszültséget átfordítani kreativitássá, szeretetté és életörömmé. Nem arról, hogy megszabadulunk a nyomástól, hanem arról, hogy megtanulunk együtt élni vele, és táncolni benne. Mint a hullámokon szörfözni, nem fuldokolva kapálózni a vizben.

Touch a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Szabó Balázs.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.