Ami hiányzik a szülőhazából. Nadah El Shazly: Laini Tani (lemezkritika)

Nadah El Shazly a tradícióból táplálkozó, szabadon kísérletező egyiptomi zene egyik legismertebb alakja. Második lemezét már Kanadába költözése után készítette, talán ezért erősebb rajta az éteri, édes melankólia. Ez a kritika a Recorder magazin 126. számában jelent meg először.

Nadah El Shazly 2017-es Ahwar című első albumával a tradicionális egyiptomi dalokat és az avantgárd kísérletezést (elektronikát, free jazzt) összehozó színtér egyik legismertebb képviselője lett. Nemzetközi turnék, kollaborációk után megjelent második sorlemezén társproducere 3Phaz, aki a mai egyiptomi elektronikus tánczenei stílus, a shaabi súlyos-torz, kísérletező változatát játssza (lásd lemezkritikánkat); fontos alkotótárs Sarah Pagé hárfás is.

A Laini Tani kevésbé avantgárd, mint amire ezek alapján számítanánk; talán azért is, mert a közben Montréalba költöző énekesnő arról akart írni, ami hiányzik neki Kairóból. A lemez első felét éteri, édes melankólia hatja át, csak néha zavar bele ebbe egy lefojtottan szirénázó szinti, keményebb beütés, az énekre rakott torzítás. A közepe után odaverős basszusok, nyomott-furi effektek zökkentenek ki, és ezután súlyosabb és éteribb dalok váltogatják egymást; a két megközelítés a címadó számban jut egyensúlyra.

Elsőre elvarázsoló lemez, ami igazi mélységeit többszöri hallgatásra mutatja meg.

Előadó: Nadah El Shazly

Cím: Laini Tani

Kiadó: One Little Independent

Megjelenés: 2025. június 6.

Műfaj: arab elektronika

Kulcsdal: Laini Tani

8,5/10

Rónai András