Velük megyünk az úton. Platon Karataev: Napkötöző (lemezkritika)

A Platon Karataev eddigi legbátrabb és ettől nem függetlenül legjobb lemeze. Ez a kritika először a Recorder magazin 125. számában jelent meg.

Ez kimagaslóan a Platon Karataev eddigi legbátrabb és egyben legjobb lemeze, amin a metafizikai és ezzel párhuzamos lelki kalandozások végre méltó formában jelennek meg. A zenekar korábbi lemezeire inkább az volt jellemző, hogy egy-egy – aligha kell mondani: magas szinten elsajátított – formanyelvet működtettek, amiről lehetett tudni, hogy milyen hatást fog elérni. Így magában a zenében nem jelent meg az a kaland, amin a zenekar átment: eljutottak valahova, és onnan visszatekintve mondták el, milyen volt az út.

Most viszont mi is velük megyünk. A szövegek is többértelműbbek, gazdagabb szimbólumrendszerrel, nem egyértelmű feloldásokkal. Például: „Bennem is ott van a hegy / csúcsával lefelé. / Egy út van: a zuhanás / elérjem tetejét.” (Stigma) Nem nehéz itt megérteni a „metafizikai mondanivalót”, de akkor is megtart ehhez képest egy rejtélyes, költői, felszámolhatatlan többletet.

A zenében pedig kifejezetten sok kockázatot vállalnak. Nem mintha ők találták volna fel az elektronikus zenei elemek behozását a folkos, posztrockos pszichedéliába; de ahogy ezt megcsinálják, az kifejezetten meglepő és bátor. Ha például elárulnám, mi történik a Három időben, az durva spoiler lenne; az egy olyan húzás, aminek a sikere egyáltalán nem garantált. Az ilyen „lélektől lélekig” éneklésre alapozó zenében a vokál torzítása, effektezése szintén bátor lépés.

Ezzel összefüggésben a másik oldalon a nagy csúcspontokat már nem lehet hatásvadászattal vádolni: megküzdöttek értük, megérdemlik – megérdemeljük.

Előadó: Platon Karataev

Cím: Napkötöző

Kiadó: Mertez Management

Megjelenés: 2025. május 2.

Műfaj: poszt-pszicho-elektro-rock

Kulcsdal: Három idő

9/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.