Az ősz egyik legfontosabb hazai lemezmegjelenése, hogy kis – egyhónapos – csúszással ugyan, de október elsején végre kijön egy nagylemez a Trabant zenekartól, melynek kultikus, máig ható dalait az Abbey Road Studiosban újították fel.
A Trabanttól annak idején csak az Eszkimó asszony fázik filmzenéjének részletei jelentek meg egy kislemezen, a szűk, otthoni körben írt és játszott dalok másolt kazettákon terjedtek (koncertet is csupán négyet adtak, abból kettőt Xantus János filmjéhez kapcsolódóan). Az évek során több próbálkozás is volt a Trabant-dalok hivatalos kiadására ('98-ban például az is felmerült, hogy a Magyar Narancs karácsonyi lapszámának mellékleteként, ajándék CD-n jöjjön ki egy album), de ezek különböző okok miatt meghiúsultak. Most egy angol kiadó pótolja a magyar könnyűzenetörténeti hiányt az alkotók egyetértésével: a purge.xxx az Abbey Roadon leporolt dalokat limitált, 300 példányszámos vinylen, valamint a nagyobb streamingplatformon is kihozza október elsején.
Az albumról már két dal is meghallgatható: az Eszkimó asszony fázik végén (instrumentálisan) elhangzó Balettcipőben, és a Mindig mindent – utóbbi csak a kiadó honlapján, ahol 25 fontért (plusz postaköltség) meg is lehet rendelni a lemezt.
Az albumról Vető János beszélt először a Lángolón áprilisban, ahol elmesélte, hogyan jött létre a mostani kiadvány. „Egy angol úriember, egy bizonyos Samuel Kilcoyne, az independent Augenblick Press motorja Budapesten egy pincében talált egy Trabant-kislemezt (az egyetlen hivatalos Trabant-hanghordozó). Ez a Xantus János Eszkimó asszony fázik című filmjének (1984) volt a zenéje és csak azért jelenhetett meg, mert a János kiverekedte. Nagyon limitált példányszámban jött ki, nekem például nincs is.
Szóval, ez az ember a borítón látta, hogy a Mihály is rajta van a lemezen (Víg Mihály). Kinyomozta a Miskát valahonnan, akkor kiderült neki, hogy a Tarr-filmekhez is ő szerezte a zenét. Majd megtalált engem, valahogy levélben összebarátkoztunk, én elküldtem a Lukinhoz (Lukin Gábor, Trabant-alapító). Közben kiderült, hogy ő életében nem foglalkozott lemezkiadással, csak annyira beleszeretett a zenekarba, hogy most ezt kiadná. Ő eddig csak fotóalbumokat publikált – amikor elkezded ezeket lapozgatni, akkor leesik az állad, hogy milyen speciális ízléssel vannak a képek kiválogatva. Weird. Nem könnyű műfaj, de ez is érdekes, hogy pont egy ilyen publisher érdeklődik irántunk. Végül a lemez a purge.xxx nevű „anti-kiadó” gondozásában jön ki.”
Vető azt is elárulta az interjúban, hogy a tervek szerint három lemez jön ki majd, és az Abbey Roadon az eredeti szalagokkal dolgoztak, de Lukin Gábor pár hangszert még felvett hozzájuk utólag. A kiadványok összeállításában (számsorrend, borító stb.) teljesen szabad kezet kapott a kiadó, akik Vető fotóival és a dalszövegek angol fordításával együtt adják ki a régi Trabant-számokat – utóbbira a Krasznahorkai-regényeket fordító, magyar születésű angol költőt, George Szirtest kérték fel. (A Balettcipőben angol fordítása elolvasható a szám YouTube-leírásában.)
Vető a Trabant-dalok időtállóságáról így vélekedett a Lángoló-interjúban: „Ezek baromi jó számok, jó szövegünk van, a Marietta hangja csodálatos, a zenekar briliáns. Nem kopott el. Van olyan, ami elkopik. Ez valahogy nem kopott el. Ez olyasmi, mint a korai Iggy Pop vagy a Velvet Underground.”
