Szembenézés a siker súlyos évtizedével. Danny Brown: Quaranta (lemezkritika)

Danny Brown harmincéves korában futott be azzal a lemezzel, ami eköré az életrajzi tény köré épült. Negyvenévesen, a gödör alján kezdte el írni a folytatását. Ez a cikk először a Recorder magazin 111. számában jelent meg.

„Thirty” – ez volt Danny Brown első szava az áttörést meghozó XXX-en, a rapper életkora akkor, 2011-ben (de ugye a címnek vannak egyéb jelentései is). A Quaranta pedig negyven; a kettő között eltelt bő évtizedben a rapper megérte a sikert és durva mélységeket is (a karantén alatt egyedül élt, és minden egyes nap berúgott és/vagy -tépett), és csak nemrég lett tiszta. A Quaranta őszinte, személyes album, szembenézés mindezzel.

Ezek után nem várhatja az ember a Scaring The Hoes szórakoztató őrületét, de szerencsére az album első része nem csak köldöknézés. Sok gitárt használó, koszos, kifejezetten szellemes beateket hallunk, és a súlyokat nemcsak a szöveg, hanem az előadásmód is hordozza, ráadásul Brown többször megvillantja elszabadultabb énjét.

A második fél aztán belassul, szinte nem is rap, csak mesélés, elmélkedés. A gyerekkort megidéző Bass Jam ugyan cuki, de ezt a részt nem hiszem, hogy újra fogom hallgatni; az első fele viszont sokszor fogyasztható. 

Előadó: Danny Brown

Cím: Quaranta

Kiadó: Warp

Megjelenés: 2023. november 17.

Műfaj: hiphop

Kulcsdal: Tantor

7/10

Rónai András