A homok gyermeke – Lemezpremier! Csaba Palotaï, Simon Drappier, Steve Argüelles: Sunako

Palotai Csaba, Steve Argüelles és Simon Drappier triója a Japán lányok a kikötőnél című némafilm élőzenével kísért vetítésére alakult meg. A három zenész azonban úgy döntött, Sunako, vagyis „a homok gyermeke” név alatt folytatja a közös munkát. Palotai új zenekara funk-transz beütésű albummal debütál, amely mintha a Khruangbin világát ültetné át a jazz nyelvére, egyúttal összegzi a jazzgitáros által eddig bejárt zenei utat.

Palotai Csaba zenei kalandozásainak ez a hetedik epizódja, amely a BMC Records gondozásában kerül a nyilvánosság elé, egyúttal pedig a harmadik album, amely – a 2019-es Antiquity és a 2021-es Cabane Perchée után – Palotai és Steve Argüelles intenzív együttműködéséről tanúskodik. A Franciaországban élő magyar jazzgitáros első együttese, a több mint 20 éve alapított Grupa Palotaï vérbeli jazz-zenekar volt, amelyben az akkor még pályakezdő Thomas de Pourquery (a Supersonic és a Drôles de Dames zenekarok vezetője) is játszott. Palotai ezután hosszú ideig kvintettben dolgozott, majd más zenei világokba ásta bele magát, ami alapjaiban meghatározta a jazzhez való visszakanyarodását is. A legpuritánabb és egyben legszokatlanabb módon vette fel a fonalat a BMC Records katalógusának egyik gyöngyszemével, a Deserter című szólóalbummal, majd következett a kiadó történetének legtöbbször lejátszott trackjét is tartalmazó Antiquity, a Bartókra reflektáló népzenei-kamarazenei kitérő, a Cabane Perchée, most pedig a sivatagi blues színeit, a funk-rockot, a táncos karaktereket és a meg-megcsillanó virtuozitást egyesítő Sunako.

A sivatagi blues megidézése és a táncos karakter jellemzi a Khruangbint is, de a Sunako további hasonlóságokat mutat a texasi pszichedelikus funk-rock trióval: a felállást két gitár és egy dob alkotja, és kiemelt szerep jut a gitárszólóknak. Palotai folyamatosan megújuló játékának érdes líraisága ezen a lemezen Steve Argüelles szinte minimalista törzsi dobjátékával és 180 fokos látásmódjával társul. Argüelles ínyencségét bizonyítja, hogy az együttes hangzását a dobon kívül más hangokkal is gazdagítja: preparált omnichord szintetizátort, egy vocodert és saját szövegeket használ. A tapasztalt duóhoz és a kiadóhoz új tagként csatlakozik Simon Drappier, aki párhuzamos univerzumokban arpeggionén és nagybőgőn játszik, és hihetetlen könnyedséggel tudja váltogatni ezeket a zenei világokat.

A lemezhez több live session videót is forgattak, amelyek közül a The Trail most hallható először:

És a nyáron debütált két másik videó:

BMC a Facebookon.

Fotó: Huszti István.

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.