A kísérleti zene két legendás alakjának közös ambient-lemezén a zongora áll a középpontban, de nem úgy, ahogy megszoktuk. Ez a kritika először a Recorder magazin 95. számában jelent meg.
A kísérleti zene két legendája nyolc éven át dolgozott ezen a lemezen. Abban az időszakban fejezték be, amikor az idő (ami mindkettejük fontos témája) érzékelését az egész világ számára megbolygatta a karantén – szól a kísérőszöveg. A Harold Buddnak ajánlott albumon azonban nincs semmi aktualizálás. A középpontban (a harmadik tételt leszámítva) a zongora áll, ám nem úgy, ahogy megszoktuk: nincs célja, nem játszik dallamot, még csak egy hangulatot sem próbál megragadni (pedig Basinskinél a melankólia kézenfekvően adódna), csak szemlélődve ténfereg ide-oda – olykor pedig feloldódik a körülötte lebegő fényes aurában.
Alatta pedig elnyújtott morajlások, ritmussá össze nem álló kattanások, emberi és madárhangok szólnak, legtöbbször az érzékelési küszöb határán. Nem történik semmi, ami kikényszerítené, hogy figyeljünk rá. Ám ha megtesszük, egy visszafogottságában is varázslatos világ nyílik meg előttünk; bár – csakúgy, mint a zenét magát – szinte lehetetlen megragadni, hogy mitől ilyen jó.
Előadó: William Basinski & Janek Schaefer
Cím: “ . . . on reflection”
Kiadó: Temporary Residence
Megjelenés: 2022. április 29.
Műfaj: ambient
Kulcsdal: . . . on reflection (two)
8,5/10
Rónai András