„Soha, soha nem voltam még ennyire egyedül" - Krasznai Gíta: Füstjel (albumpremier)

Egy görög jazzdobos és magyar zenészbarátai társaságában, Szegeden vette fel első, saját számai mellett Kemény István és Tandori Dezső verseire írt dalokat is tartalmazó nagylemezét Krasznai Gíta. A Recorder Magyarradar-sorozatában saját készítésű videoklipjével alig két hónapja feltűnt dalszerző-gitáros-énekes egy mindössze hat számból álló, mégis befejezett, teljes albumként működő alkotással teszi le névjegyét a hazai függetlenzenei színtéren. Az itt és most debütáló Füstjel meghallgatása előtt elolvashatjuk a szerző gondolatait is a lemez keletkezésének folyamatáról.  

„Pár éve kerestem fel szegedi zenészbarátaimat a dalaimmal, melyek közül a Füstjelre már csak az egyik került fel. Akkoriban egy gitárkészítő műhelyben inaskodtam és tervezőgrafika-szakra készültem. Elsősorban nem is egy lemezt akartam, hanem minél többet megtudni a dalszerzésről és kideríteni, hogy mi jöhet létre, ha mindenki hozzáad valamit a saját zeneiségéből. Közben dalszövegeket elemeztünk és formagyakorlatokat írtunk egy dalszerző barátommal, ami sokat segített. A szavakkal mindig küzdök egy kicsit.

Az, hogy kikkel szeretnék dolgozni, nem igazán volt kérdés. Szegeden azokban az időkben nagyon ihletett zenészcsapat alakult ki, amelynek Blaho Attila zongorista és Billy Prim görög származású jazzdobos központi figurái voltak. Szerencsére Attila és Billy nagyon lelkesen vállalták a feladatot.

Albert Péter hangmérnökkel is régóta ismertük már egymást, amikor megmutattam neki a dalaimat. Peti az első pillanattól kezdve szerelemprojektként kezelte az anyagot és mindent megtett, hogy a kislemez végül elkészüljön. Ez idő alatt elég sok dalt felvettünk, az anyag egy részét Peti szobájában, a másikat pedig Peti időközben felépült stúdiójában, a Zenharmonixban. A dalokat gitárral írtam meg, majd miután így felvettük, Billy feljátszotta a dobot, Attila pedig otthon tette hozzá a zongorát. Két dalban szerepel Szabados-Tóth Bálint basszusklarinéton és Turcsányi Áron basszusgitáron.

Eleinte elektronikusabb hangvételt képzeltem el, és a hangzást sokat formáltuk Petivel, aki a kreatív munkában is jelentős részt vállalt. Végül az akusztikus hangszerelésnél maradtunk, szintetizátorok és elektronikus effektek felhasználása mellett. Összességében örülök annak, hogy az első saját dalokból álló lemezemen főleg a már jól bevált klasszikus gitáromon játszok. Azt hiszem, az ezeket a dalokat életre hívó élmények hangjai sokkal őszintébbek így.

Sokat gondolkoztam az elmúlt időkben, hogy vajon milyen módon kapcsolódnak az egy gitárra írt melankolikus dalaim a jazzhez, amit Blaho Attila és Billy Prim képvisel a zenénkben. Azt hiszem, mint olyan sok minden az életemben, ez is magától alakult így. Rengeteg jazzkoncertre jártam akkoriban, és bár nem volt stílusbeli elképzelésem vagy erős koncepcióm arról, hogy mit szeretnék majd hallani a saját zenémben, azért őket kerestem fel, mert a játékuk a műfaji különbözés ellenére is nagyon mélyen érintett. Érdekes volt, hogy bár sosem beszéltük át az elgondolásainkat, mielőtt Attilának átküldtünk egy-egy dalt a zongora-hangszereléshez, mégis olyan érzékenységgel kapcsolódott a szöveghez és a hangulathoz, hogy többször olyan érzésem volt, mintha az a zongoratéma a dallal együtt született volna.

Billy-nél az volt a kihívás, hogy nem értette a szöveget, ami viszont sokszor nagyon izgalmas ötleteket és egy egészen másfajta ráhangolódást tett lehetővé. A játéka finom sokféleséget, de mégis egy erős alapot ad a daloknak.

Furcsa, hogy miután megmutatok egy dalt a zenésztársaimnak, és elkezdünk együtt dolgozni rajta, csak annak az időnek és térnek az emléke marad az enyém, amiben írtam. Ami lesz belőle ezután, az mindenkinek mást jelent, így a dalok megmagyarázásába emiatt se mennék bele, csak remélem, hogy másnak is okoz majd valamilyen jelentésében örömet."

Mi is reméljük – íme a magányról és másról is mesélő Füstjel:

Krasznai Gíta a Facebookon. 

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.