Magyarradar és EP-premier – Yellow Mood: Mozai

A 2019-ben alakult Yellow Mood öt tagja öt különböző zenei világból jött, a blues, a rock, a funk, a jazz, a hiphop és a pop elemeit ötvözik három vokállal és filmszerű instrumentális részekkel. A csapat debütáló EP-je az első egy év történetét öleli fel, a négyszámos Mozai apropóján meg is kértük őket, mutatkozzanak be a Recorderen.

Mikor alakult: 2019 februárjában.

Hol alakult: A Keleti Blokkban (R.I.P).

Tagok, hangszerek: Héjja Norbert - ének gitár, Szilágyi Anna - billentyű/ zongora, vokál, Tácsik Hunor - szaxofon, Dobos Kristóf - basszusgitár, vokál, Bózsing Hunor - dob

Stílus: Alternatív rock

Hatások: Nagyon sokféle különböző környezetből jöttek a tagok. Anna, a zongoristánk klasszikus oktatást kapott, Hunor és a szaxofonja jelenleg is a debreceni egyetem zeneművészeti karán koptatják a padot. A másik Hunort most vették fel a Bartók Béla konzi jazzdobos szakára, Norbi, az énekesünk a hiphop világából jött, és szintén klasszikus zenét tanult a kezdetekben, Kristóf pedig a blues és az indie rock világában mozgott eddig főleg.

Szeretjük a meglepő, elrugaszkodott zenéket mindannyian, emellett a chilles, minimálabb zenei világ is közel áll hozzánk. Rendesen meg tudunk őrülni a régi idők funkzenéitől (James Brown, Funkadelic). Magyarok közül a Mörk és a The Qualitons a kedvenceink, mert rettenetesen igényes zenét játszanak. A dobosunk óriási Doors rajongó.

Kiadó: Nincs rendes, de The Tape Cave kiadói név alatt gyűlnek a baráti kör dalai, amiből Kristóf nagy álma, hogy egyszer rendes kiadó legyen vagy akár valami nagyobbnak a fél-független alszervezete.

Történet: A Yellow Mood története Bózsing Hunor, Héjja Norbert és Dobos Kristóf hármasával indult, melyben Norbi billentyűről gitárra Kristóf pedig gitárról basszusra szokott át. Fun fact, hogy Norbi és Hunor Rubik kocka versenyekről ismerték egymást, Kristófot pedig egy másik formációjának bemutatkozó koncertje után kérdezték meg a közös zenélésről, majd pár héttel később már a nappalijában írták hárman az első Yellow Mood dalt. A kezdeti felállásból a tagok érezték még egy hangszer hiányát, így jött a képbe Szilágyi Anna a billentyűknél, aki új színt, hangzást és gondolatokat hozott az akkor még csak pár hónapos zenekarba. Az első koncerteket követően egy hagyományos szombat esti blokkos jam session alkalmával találkoztak a tagok Tácsik Hunorral, aki még gimnáziumi éveik alatt Kristóffal zenélt egy együttesben, ugyan akkor még dobon. A szaxofon játékát hallva egyértelművé vált hogy tökéletes ötödik íz lehet a zenekarba, amihez szerencsére örömmel csatlakozott is, így kialakult a Yellow Mood jelenlegi felállása és hangzása, melyben a dalok érezhetően az öt fiatal közös ötleteléseiből születnek így alkotva egy hatodik ízt a tagokhoz közel álló 5 különböző fűszervilágból.

Megjelenések: Live session (2019), Where Do They Go? single (2020)

Küldetés: Szeretnénk egyenként, és csapatként is egyre jobb zenészekké válni, és egyre nagyobb szabadsággal mozogni a zenében, és a hangszereinken. 

Jövőkép: Jelen helyzetben nehéz egészséges, optimista jövőképpel rendelkezni, de nagyon jó lenne jövőre nagyobb fesztiválok színpadjain játszani, és kiadni egy nagylemezt.

Mellékprojektek: Kristóf: Drmrz, ami már egy pár éve futó több lemezes szóló szobaprojekt. 

We Make Tapes, ami hasonló koncepció csak 2 kedves baráttal kiegészülve. Eddig egy publikált dallal, de már több is várja a kiadást. 

The Apes, ami egy 4 fős zenekar, ahol a mood basszerosa énekel és gitározik. November 6.-án debütált volna élőben. Felvételen még idén fog is.

Tácsik Hunor: Zakat, egy instrumentális funk rock, disco-jazz zenekar, kemény gitár riffekkel, hiphopos basszussal.

Funbasstix: Debreceni székhelyū ska zenekar.

Szexepil: Hosszú hajú nők és férfiak, szabad életvitel, örömzene. Hunor szőrméi.

Legnagyobb eredmény, elismerés: A családunknak és a barátainknak tetszik a zenénk, vagy legalábbis a szemünkbe ezt mondják.

Közeljövőbeli tervek: Jelen helyzetben leginkább egy dologra fogunk koncentrálni, mégpedig új számok írására. Dolgozni fogunk a hangzásunkon, a banda összhangján és igyekszünk megkeresni és megtartani azt, amitõl mood a mood.

A bemutatkozó EP megszületéséről a zenekar elmondta, a zenék írása közben nem követnek konkrét stílust, irányvonalat, mindenki belerakja a saját személyiségét, közösen dobálják be az ötleteket; sőt, a mai napig nehezen határozzák meg saját műfajukat. A dalokról, valamint a lent látható új klipről külön-külön is értekeztek:

"A Where do they go?-t egyértelműen az album elejére akartuk tenni, nagyon jól összefoglal minket és az elmúlt időszakot, amit közösen éltünk meg.

A Polymono egy kicsit húzósabb ritmusú, elborultabb szám. Több fajta tudatállapot is megjelenik a zenében, a megőrülést és a megnyugvást is megtalálja benne a hallgató.

A Purple Ground-ban a feszes verzét felezett tempójú refrén töri meg, ami után az instrumentális rész visszavezeti a hallgatót a dal kezdeti sodrásába, azt enyhén fokozva a csattanóig. Szövege az út és az örök áramlatok kutatását írja le egy absztrakt világban.

A Brother egy népies dallamként indult, és egy sokkal borongósabb, múltba révedő hangulatot képvisel. A kezdeti lágyabb akkordmenetre kitaláltunk egy nyers, furcsa ritmusú "refrént", amit először el sem tudtunk normálisan játszani, de nagyon szerettük.

Balogh Ádám kliprendező: "A Polymono a kedvenc dalom az Mozai kislemezről, egy baromi jó, mozgalmas szám, aminek a végén azért mégis csak betakarózunk melankóliával. Igyekeztünk Józsival, az Allusion Ninja operatőrével, és Vitéz Julival, a főszereplővel olyan képekben gondolkodni, amik jól tükrözik ezt a nagyon finom kettősséget. Biciklire szálltunk át a kocsiból, így vettük nyakunkba a várost. Nem akartunk konkrét kitalált jeleneteket, helyette improvizációra alapoztuk a felvett anyag 80 százalékát. Szerettem volna a főhősünk karakterét kicsit áttenni egy másik bolygóra vagy egy kifordított valóságba, ahol a belső harcok, az identitásválság konkrét emberi formát öltenek. A barna és a szőke Juli gondolata egy magányos otthoni David Lynch maraton alkalmával fogalmazódott meg, ezt igyekeztünk közösen beleültetni a Yellow Moodba egy majdnem folyamatosan forgó kamerával. Juli karakterét sokkal inkább a zenére való reflektálásként, egyfajta szimbólumként értelmezzük: elvágyódás, dualitás, identitásválság, újra és újra lefutott körök."

Yellow Mood a Facebookon

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.