Jobbágy Bence nem ismeretlen a hazai zenei közegben, a Murielben és Kodachrome-ban is aktív gitáros azonban nemrég úgy döntött, hogy dalszerzőként is kipróbálja magát. A Bence kalandjai név is beszédes, hiszen egy útkereső, személyes zenei utazásról van szó. A Hangfoglaló Program interjúja.
Miért döntöttél úgy, hogy önálló projektet indítasz?
A Muriel életében volt egy nagyobb szünet, és amikor már látszott, hogy hosszabb leállásról lesz szó, az érzelmileg is megviselt minket. Sokadjára ütköztünk bele zenekarként ugyanazokba az akadályokba, már nem annyira egy irányba tartottak az elképzeléseink.
Egy komolyabb betegség ráébresztett, hogy mennyire törékeny is az egész zenekari lét, és amikor újra elkezdtem zeneileg is felépíteni magam, akkor döntöttem el, hogy önállóan hozok létre egy külön bejáratú, szélvédett világot. Ki akartam próbálni, milyen az, ha nem a színpad szélén, hanem a közepén állok, a saját szövegeimmel, dalaimmal.
Egyértelmű volt, hogy singer-songwriter stílusú dalokkal jelentkezel?
Hosszú utat jártam be, amíg eljutottam a lehető legegyszerűbb megszólalási formáig. Jártam az imPro Schoolba, belekóstoltam az elektronikus zenébe is, mert azt gondoltam, hogy majd bindzsizéssel helyettesítem a zenekart. De rájöttem, hogy nekem ez az egész önállósdi annyira új, hogy jobban járok, ha egy szál akusztikus gitárral vágok bele.
A bemutatkozásodban olvasható, hogy A Bence kalandjaiban benne van a csetlés-botlás, az útkeresés is.
Pont egy imPrós óra után mondta nekem Yank (iamyank, aki amellett, hogy zenész, az imPro tanára is – a szerk.), hogy az egész zenélésre inkább útként, ne egy befejezett, kész valamiként gondoljunk. Ez az egyszerű gondolat vízválasztó volt. Sokáig azért ódzkodtam attól, hogy kiadjak saját név alatt valamit, mert zavart, hogy még nincs meg a tökéletes terv a fejemben. A nevet is ezzel a céllal választottam: nem ígértem meg semmit magamnak, A Bence kalandjai folyamatosan változni, alakulni fog.
Élőben hárman, Restás Gergővel (Innergarden) és Bognár Mártonnal (Kamikaze Scotsmen) együtt léptek fel. Miért döntöttél a zenekari felállás mellett?
Úgy terveztem, hogy eleinte egyedül koncertezem, és csak akkor kérek majd fel magam mellé zenészeket, amikor azt már a számok igénylik. Amikor viszont bekerültünk az Induló Előadói pályázat meghallgató fázisába, akkor úgy éreztem, hogy az oda összeállított műsorhoz szükségem lesz a zenészbarátaim segítségére. Marci és Gergő közeli barátaim, hasonló az értékrendünk. Emellett mindketten – hozzám hasonlóan – zenekari válságból érkeznek, így nekik is jó érzés megint próbálni, élőben játszani – jól működik a csapatdinamika hármunk között.
Hogyan néz ki most a fejedben az idei éved az Indulói program támogatottjaként?
A cél az, hogy év végéig legyen egy lemezbemutató koncertünk. A lemez zenei magja nagyrészt meg is van már, a szövegeken még dolgozom. De a szép szalag, a koncepció már megvan, ami majd a lemez dalait összeköti. A már kiadott dalokhoz hasonló stílusú lemez lesz, az biztos.
A Bence kalandjai legközelebb élőben: február 28-án az ELLÁTÓházban, Bérczesi Róbert előtt.
A cikksorozat a Hangfoglaló Program együttműködésével készül.
Az Álmodó:
És a Korhadt stég:
