Poénból írta a Mooo! című számot, amivel internetszenzáció lett, de aztán hamar bebizonyította, hogy nem egy egyslágeres csoda. Szórakoztató személyiségét olyan változatosan mentette át új lemezére, hogy az a gyanúnk, egy leendő világsztárt köszönthetünk Doja Cat személyében. Ez a cikk először a Recorder magazin 78. számában jelent meg.
Többgenerációs művészcsalád sarjaként Doja Cat gyakorlatilag az anyatejjel szívta magába az alkotni vágyást. Tinédzserként zongorázott és táncolt, öccsével pedig folyamatosan versengett, hogy melyikük jobb rapper. Mire betöltötte a 18-at, már az RCA szerződtetett előadója volt. A lemezcég 2013-as pszichedelikus r&b-száma, a So High kapcsán figyelt fel rá, ami szép köröket futott a SoundCloudon. Purrr! című EP-jén, majd a bemutatkozó lemezén (Amala) is ezt a vonalat vitte tovább, de az akkoriban rengeteget füvező lány korai munkássága széteső és dekoncentrált volt, kevés emlékezetes pillanattal.
Aztán jött a Mooo! meghökkentő sikere, ami egy csapásra megváltoztatta az életét, meghozva számára az ismertséget. Pedig az egészet a véletlen szülte. Éppen első lemezének turnéjára készült, amihez vett egy tehénmintás ruhát, de otthon rájött, hogy nem tud benne kényelmesen játszani a szintetizátoron, mert a ruha hosszú, buggyos ujjai rálógnak a billentyűkre. Viszont, ha már volt egy tehénjelmeze, úgy döntött, poénból ír egy számot arról, hogy ő egy tehén.
Amint kész lett a dallal, forgatott hozzá a hálószobájában egy viccesen fapados videót is, majd feltöltötte a YouTube-ra. Így született a Mooo!, ami váratlanul rövid idő alatt meghódította a netet, több tízmilliós megtekintést generálva. Kiadója pedig meglátta benne a következő lehetséges fejőstehenét, amit valószínűleg az is segített, hogy Doja Cat az interjúkban egy magát nem túl komolyan vevő, szórakoztató személyiségnek tűnt, ami egyre fontosabb az internetszférában.
Elég, ha csak Lil Nas X sikerét nézzük, akinek kedvelhető online perszónája talán sikerének egyik legnagyobb kulcsa. De ahogy nála, úgy Doja Catnél is kérdéses volt, hogy mit tud villantani a nagy virális sikert követően. A Tia Tamera című, Rico Nasty-t is felvonultató kislemeze után már lehetett sejteni, hogy képes érdekesebb dolgokra is abszurd mémdaloknál, új lemeze viszont eloszlat minden kétséget efelől.
Teljesen felhagyott a füvezéssel, ez pedig sokkal fókuszáltabb és megjegyezhetőbb dalokat eredményezett. Hot Pink című második albumán nem találunk dalokon átívelő koncepciót, helyette inkább belekóstol egy rakás műfajba, hogy bemutassa, azok mennyire jól állnak neki. Az album zsánerek széles skáláját járja be rágógumipoptól és traptől kezdve electropopon és oldschool hiphopon át egészen az oldschool rnb-ig és diszkópopig, sőt a Blink 182 What’s My Age Again? című klasszikusának gitártémáját felhasználva még az emotrapet is szórakoztatóvá tudja tenni.
A lemez legnagyobb erőssége a sokszínűsége. Az egyetlen baj vele, hogy a második felén érezni picit, hogy a kiadó siettette a megjelenést a Mooo! sikere miatt. A Streets, a Shine, meg a Better On Me félkész daloknak érződnek, amik nélkül közel tökéletes album lenne. De még így is nagyon erős a Hot Pink, amin Doja Cat végre megtalálja a saját hangját a hülyéskedés, az önfeledt erotika és a komolyabb pillanatok tökéletes egyensúlyozásával, akár egy dalon belül is.
szerző: Veres Szilárd
 |
|
DOJA CAT Kiadó: RCA Értékelés: 7.5/10 |
