EP-premier! IATR: As Above, So Below

Az IATR, azaz az I Am The Ritual második tematikus EP-jét adja ki egy év alatt, a „téridőn túl merészkedő úttörők” As Above, so Below című kislemezén található experimentális-pszichedelikus space rock dalokkal nemcsak a világban, hanem önmagunkban is mélyebben megmerítkezhetünk. Premier!

A négytagú formáció (Angi – ének, dalszöveg; Atti – basszusgitár, szinti, doromb; Szil-Chi: gitár, Moog effektek, doromb; Mr. Taylor – dob) idén márciusban jelentette meg első EP-jét Out Of The Maze címmel, ennek a négyszámos kiadványnak a tematikus párdarabját képezi az új anyag. „A számok a Dream Of The Rattlesnake kivételével már megvoltak az előző lemez idején is”- meséli Szil-Chi a Recordernek. – „A két kislemez egy egészet ad, a lényege pedig belső utunk végcélja. A két borító szerves egységet képez. Az Out of Maze borítója arra utal, hogy a szem a lélek tükre, de hol találjuk meg magunkat igazán benne? A borító nagy felbontásban készült, ahol labirintust megfejtve találunk egy utat, ami elvezet a következő lemezhez. A második lemez hoz feloldozást, a keresés megszűnik, amint kilépünk a dualitások világából. A jövőben ezt az utat fejtjük ki különböző ösvények mentén utazva.”

Atti így fogalmaz az EP elkészüléséről: „Az új kislemezünk számomra egy lépcsőfok az együttes életében. Úgy érzem sokkal összeszokottabbak vagyunk és határozottabb, élesebb az irány, amit követünk. Ezt az irányt most is leginkább Szilárd gondolatai határozták meg. Egyébként a számok sorrendjét is úgy találtuk ki, hogy egy új, általunk vízionált utazáson vigye végig a hallgatót. A felvételeknél is érezhető volt, hogy céltudatosabbak voltunk, ami úgy gondolom a hangzáson is hallható. Még mindig IATR hangzásról beszélünk, de ez már 2.0 verzió :) A dob felvételeket leszámítva majdnem minden háttérsáv és élő felvétel profibb technikával került felvételre, magas felbontással. Most az utómunka helyett a felvételnél töltöttünk el picit több időt, hogy azt a végeredményt kapjuk, amit reméltünk. A teljesen analóg Moog effektek és szintik mellett digitális szintik, beteg hangok és drónok is megjelennek. Szerintem sikerült kellemes szinergiát létrehozni, ami nagy szó, tekintve, hogy mindannyian nagyon más hangzásvilágon nőttünk fel. Ugyan az időhiány miatt nem érzünk így se mindent tökéletesnek, de talán pont ez a szépsége a műfajnak :) Én már most nagyon várom a következő albumot, addig pedig remélem, hogy sokaknak át tudjuk azt az érzést adni, amit szeretnénk.”

A zenekar másik két tagja külön-külön is fűzött kommentárt a négy dalhoz:

Dream Of The Rattlesnake

Mr. Taylor: A Rattle az egyik legújabb dalunk, még most minimálisan formálódik, ahogy ízlelgetjük a próbán meg a koncerteken, kétségkívül a vége a legjobb, amikor tiszta erőből nyúzhatom a speckó 19-es dark trash tányérom. 

Angi: Egy csörgőkígyó története, aki belefáradt, hogy mindig ölnie kell az életben maradásért. Az egyetlen esélye, hogy kibújjon a saját bőréből, ha elalszik. Tehát tulajdonképpen ez egy altató dal, aminek a végére le is hunyja a szemét. A dal végén domináló gitáros zúzás közben hallható suttogó hang hívogatja az új élet felé.

7 Steps To Eternity

Mr. Taylor: Nagyon komplex dal, az egyik elvonulásunkkor született meg a törzse, de az igazat megvallva ahogy építgettük össze az egységet, egyre jobban kezdett szétesni...volt, hogy fel is tettük az "ezt inkább engedjük el" polcra, volt hogy két részre akartuk szedni és külön dalokat formálni belőle, de végül Szilárd kellő nyomásgyakorlásának és Angi úszós énektémáinak köszönhetően sikerült egy varázslatos dallá gyúrni.

Angi: Ezt a dalt leginkább behunyt szemmel érdemes hallgatni. A törzsi dobos felvezető után beúsznak az űrbéli szinti és gitár effektek. Szinte észrevétlenül kezdjük meg az utazást. Az egész dal olyan mint valami kis csörgedező patak, amibe, ha az ember belefekszik, elutaztatja, miközben meg is tisztítja, átmossa. Pont úgy építkezik a dal is ahogy egy patak az útja során: egyre csak duzzad, mígnem végül már nagy sodrású folyóként belehömpölyög a tengerbe.

Moulded Into Destiny 

Mr. Taylor: Szilárd egyik tini kori riffjéből indult, én esküszöm vmi Dime-os / Panterás dolgot vélek benne felfedezni, de mégis teljesen más irányba vittük el. Kicsit lehet benne a tört ütemekkel játszani, aztán jön a közepén az a szintihuhogás által megvezetett építkezős elszállás, ami nagy-nagy kedvencem dobosként.

Angi: Az EP legpszichedelikusabb dala. Ez egy univerzális érzelmeket megmozgató zene amire szándékosan nem írtunk szöveget, mert azzal lekorlátoltuk volna a jelentését. A sámáni hangok és suttogások amik a refrén közben halkan szólnak a háttérből, a zongora és a gitár együttes lüktetése a szívverésre emlékeztető dobbal egyértelműen kivált az emberből érzéseket, de nehéz megmondani, hogy kellemes-e vagy inkább kicsit szorongó. Ez a szorongás viszont nem negatív értelemben vett szorongás, inkább egy hatalmas, ismeretlen erő jelenlététől való félelem. Azt hiszem, a dal is innen kapta a címét.

Moonun

Mr. Taylor: A francia dalt azért szeretem nagyon, mert én (a dobos) a tradicionális angolszász zenéken etettem a füleim, és meg kell valljam néha baromira hiányoznak a standard dalszerkezetek és annak dinamikái! Na itt most, ez beteljesült kérem szépen, így 2030-ig most kuss a nevem a dalszerkezetek terén :)

Angi: Ebben a dalban sok stílus keveredik, ami igazán jól illusztrálja az emberben kavargó érzelmek sokaságát amikor reménytelenül szerelmes. Ez valójában egy ballada és a vokál egy francia “chanson” stílusát ölti magára sok helyen, ezért francia nyelven íródott. Szép, szomorú gitár akkordok kísérik végig a dalt ahogy egyre csak építkezik, és akkor jön az a kicsit ’80-as évek hangzású szinti ami előidézi a teljes katarzist.

Azok, akik élőben is szeretnék hallani a dalokat, egészen különleges, bodyworkkel kombinált koncerteken nézhetik meg az IATR-t. Szil-Chinek adjuk át a szót. „Mondhatjuk azoknak a szellemi gondolkodóknak/zenészeknek a gyermekei vagyunk, akiket az emberi lélek szabadsága vezérelt. Leginkább akkor tudunk változást hozni a világban, ha mi magunk változunk olyanná amilyennek a világot látni szeretnénk. Általunk formálódik, mint ahogyan a sejtek szöveteket, a szövetek szerveket és a szervek végül megalkotnak egy magasabb rendű lényt, mint a sejtek, vagy sejtek összessége. Az emberiség is pont ilyen, egyénekből válik szervezetekké majd egy egésszé. Ezért fontos az önismeret, mert ha megismered magad, a hajtóerőid, látod a másikat is teljes valójában. Ez, olyan mint amikor szülővé válik az ember és látja, hogyan fejlődik a gyermek, és megérti felnőtt fejjel a saját érzelmeit, egyszerre válik szülővé és gyermekké, azaz felnőtté. Hogy elősegítsük a társadalmi folyamatokat egy harmonikusabb együttlét felé, bodywork-kel kombináljuk egyes koncertjeinket. Ahol a zenét a belső utazás megfilmesítéséhez mi adjuk, a bodywork technikájával pedig magunkra találhatunk, és elviszünk egy mély belső tapasztalatot saját rejtett világunkból, amit gondosan ápolva egy új életté nevelhetünk magunk és környezetünk változására.  A legközelebbi ilyen koncertünk január 18.-án lesz a Trip hajón.” A koncert Facebook-eseményoldala itt található.

és akkor halljuk az IATR második EP-jét, az As Above, So Below-t:

IATR a Facebookon

fotók: Figura Gábor

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.