Al Jourgensen és a Trump-ellenes nosztalgiautazás - Ministry az A38 Hajón

A Ministry az ikonikus Al Jourgensennel az élén bő tíz éve adott utoljára klubkoncertet itthon, most viszont végre visszatértek a tavalyi, Trump Amerikájának teljes erőből nekimenő album anyagával és sok-sok régi kedvenccel. Fotóriportunk az A38 fedélzetéről.

Legutóbb 2012-ben járt Budapesten az úttörő industrial metal zenekar, akkor Szigeten alkottak nagyot, klubkoncertet azonban utoljára több, mint tíz éve, 2008-ban adtak itthon, még a Petőfi Csarnokban, az egyik búcsúturnéjuk során. Egyik, merthogy volt néhány, a nagyfőnök Al Jourgensen ugyanis már jó párszor bejelentette már, hogy ennyi volt, vége a zenekarnak (őt talán csak az M.O.D vezér Billy Milano körözte le feloszlások és újraalakulások terén). De sose bírta sokáig, mert jöttek az ötletek és mindig volt aktuális mondanivaló is. A kissé furcsa 2013-as From Beer To Eternity után a gitáros és barát Mike Scaccia halála miatt volt egy akkor véglegesnek tűnő leállás, de jött Trump, volt új főellenség az annak idején egy teljes lemeztrilógiát inspiráló Bush Jr. után, az eredmény pedig a tavaly tavaszi, megint kőkeményen politikus album, az AmeriKKKant lett.

Ennek az anyagával érkezett végre újra Budapestre a zenekar és ezt itt szó szerint kellett érteni: Uncle Al és társai két részre bontotta a koncertet és az első nagyjából háromnegyed órában az elejétől a végéig lenyomták az új albumot. Ami már stúdiós verzióban is eléggé súlyos, de élőben ütött úgy igazán az egészen brutális hangerővel, a tematikához kapcsolódó Trump és Amerika körül forgó háttérvetítéssel, a szénné tetovált és piercingekkel teli, hevesen gesztikuláló Jourgensen szuggesztív prezentálásában. Ezt a részt teljesen áthatotta a politika, Jourgensen pedig láthatóan nem csak az otthoni, hanem a nemzetközi eseményeket is követi, az "Orbán almost makes Trump seem normal" mondata legalábbis erre eléggé utalt. A koncert második felében pedig jött az ajándékcsomag a régi rajongóknak, ugyanis visszakanyarodtak a klasszikus 1988 és 1992 közti időszakhoz: az ez alatt megjelent három lemezzel (The Land of Rape and Honey, The Mind Is a Terrible Thing to Taste, Psalm 69) írt történelmet a zenekar és habár ezekről azóta is mindig játszanak ezt-azt, ez eddig inkább csak pár számos kitérőt jelentett, most viszont hét dalt is lenyomtak a klasszikusokról, köztük a nagy áttörést meghozó, de élőben az utóbbi években nem igazán játszott Jesus Built My Hotrod-ot is. És ha még ez sem lett volna elég, akkor levezetésnek egy igazi ritkaságot is előszedtek: a No Devotiont, ami eredetileg a legismertebb Ministry mellékprojekt, a Revolting Cocks első lemezén (Big Sexy Land - 1986) jelent meg.

EGY KIS MÉLYMERÜLÉS AL JOURGENSON LELKIVILÁGÁBA A MAGYARUL IS MEGJELENT ÖNÉLETRAJZ SEGÍTSÉGÉVEL?

Az ilyen folyton feloszló és újrainduló zenekaroknál mindig kérdéses, hogy mennyire van értelme az újabb és újabb restartoknak, de ez az este valószínűleg mindenkit meggyőzött arról, hogy az ő esetükben felesleges ilyen dolgokon tépelődni és amig Jourgensennek van mondanivalója a világról addig van létjogosultsága a Ministrynek is. Előzenekarként egyébként ezúttal a Los Angelesi 3Teeth tartott velük, akik igazából a már ezerszer hallott industrial metal sablonok ismételgetésén kívül nem nagyon csináltak mást, de élőben azért ezzel együtt is működött a zenéjük... no meg elég jól elvitte a hátán a műsort az énekesük, aki egy az egyben úgy nézett ki, mint valami motorosbanda excentrikus vezére egy '80-as évekbeli zs-kategóriás olasz posztapokaliptikus akciófilmből.

Frank Olivér (infinitbeat.hu) képei.

Ministry

3Teeth