„Düh, befelé növekvő spirál, távolság, béke, elmúlás” – The Devil’s Trade-interjú és dal- és klippremier

Makó Dávid, a Stereochrist és a HAW frontembere 2014-ben jelentette meg első szólólemezét, a Those Miles We Walked Alone-t The Devil's Trade néven. A Townes Van Zandt-féle, Appalache környéki folk-bluest és a magyar népzenei elemeket közös nevezőre hozó debütálás az év egyik legkomolyabb énekes-dalszerzői bemutatkozása volt - szeptember 28-án pedig érkezik a folytatás, immár a Golden Antenna Records gondozásában. A gyökereit nem feledő, de már új hangzások-irányok felé is nyitó What Happened To The Little Blind Crowról a No One Here mellé érkezett egy új szám is, a Your Own Hell, ami a hozzá tartozó klippel együtt a Recorderen hallható és látható először. Utóbbiakról, a közelgő Európa-turnéról, a tervben lévő kollaborációkról pedig maga Dávid mesélt nekünk.

Több mint tíz évig független zenészként működtél, idén azonban leszerződtél a Golden Antenna Recordshoz. Miért most és éppen hozzájuk?

A függetlenség nagyon romantikus állapot, de ahhoz, hogy a zeném a megfelelő minőségben jusson el az emberekhez, és hogy tovább tudjak haladni előre és felfelé a 2016-os Európa-turnéval megkezdett úton, ez volt a következő lépcsőfok. Szóba jöttek más, esetleg nagyobb kiadók is, de a természetes és logikus lépés a Golden Antenna volt. Magáért beszél az, amilyen előadókkal foglalkoznak, és, hogy mennyire nyitottak a zenémre. Az első lemezem, és a turnéim ismeretében még előzetes demókat sem kellett küldenem az új dalokról, pedig szóltam, hogy az új lemez más lesz. Még az sem zavarta őket, hogy nem egy stúdióban akartam felvenni, hanem Szabó „Nagyúr” Márton barátommal, kísérletezve, négy különböző helyszínen dolgoztunk.

Talán korai még erről kérdezni, de hogy érzed: változtatott valamit a zenéléshez való viszonyodon az, hogy leszerződtél hozzájuk?

Elég szigorú dátumot tűztek ki a lemez leadásához, ez nagyon inspirált, de önmagában az, hogy egy profi PR csapattal dolgoznak, hogy pontosan tudják minek mikor, és hogyan kell történnie, nekem óriási könnyebbség. Jakab Zoltán, a menedzserem és jó barátom is csodálatos munkát végez, így nekem nem kell feltétlenül mindenben részt vennem, így tudok csak a zenére koncentrálni.

Még júliusban azt ígérted a Facebookon, hogy 2018-ban két albumot fogsz megjelentetni, plusz egyet a zenekaroddal, és négynél is több kollaborációd lesz különböző művészekkel. Azóta megjelent a Happy Music Is Shit Sessions EP, valamint hamarosan a What Happened To The Little Blind Crow lemez is, mi a helyzet a többi téren?

A HAW lemez annyira halad, amennyire komoly zenekar vagyunk, de igyekszünk még idén befejezni a felvételeket. Igazán ez csak rajtam múlik. A TDT miatt nehezen találok plusz kreatív energiákat. A kollaborációkból kettő már megtörtént, A Crippled Black Phoenix új lemezére készült egy VHK-feldolgozás, amiben Zolival éneklünk, illetve az Orient Fall Weaving Spiders című dalában működtem közre. A maradék két közös munkából egy sajnos meghiúsult, ami még hátra van, arról pedig nem tudom, beszélhetek-e, de annyit talán elárulhatok, hogy a magyar underground egy legendás zenésze dolgozik egy igen váratlan lemezen.

A What Happened To The Little Blind Crowról elsőként megjelent szám, a No One Here az 1988-ban, a romániai falurombolások keretében elárasztott Bözödújfaluról szól. Miért volt fontos számodra, hogy elmeséld a falu történetét? Illetve, miért pont ezzel a dallal akartad felvezetni a lemezt?

Mert jártam ott, és megszakadt a szívem. Amikor a kilencvenes években a Pesty Fekete Dobozban hallottam a falu történetét, tudtam, hogy el kell mennem, meg kell néznem magamnak a templom tornyát. Amikor ez több mint tíz évvel később sikerült, olyan letaglózó volt, hogy azóta minden nap magammal cipelem a súlyát. A minket ért politikai és kultúrális hatások még jobban elmélyítették bennem a történetet, és úgy gondolom, nekünk, akik a peremvidéken alkotunk, feladatunk az ilyen történetek továbbadása, és életben tartása. Hogy ez legyen az első dal, kiadói döntés volt.

Amikor két éve interjúztunk, azt mondtad, hogy már tudod is, mi lesz a címe az új lemeznek - de nem árultad el. Kitartottál az elképzelésed mellett? Ha igen, mit szimbolizál számodra a cím?

Azóta nagyon sok minden történt velem, és változott a lemez címe, koncepciója is. A vak varjúcska története egyelőre csak a fejemben létezik, és konkrétan a dalokban nem is jelenik meg, csak a fojtogatóan szép borítón – ami Borbás Róbert (Grindesign) barátom munkája - látható egy részlet belőle. Ebben a történetben a megvakított varjú felcseperedik, és bosszújaként elhozza a világ végét. A lemez pedig a világ végéről szól, globális, és perszonális értelemben, és arról, ahogy a miket körülvevő egyetemes káoszban miként sikerült apránként megtalálnom a szabadságot, és egyfajta békét, ami meg tud élni a bennem dolgozó éktelen haraggal.

„Terápia, konfesszió, avar, szabadság, orosz rulett” - ezzel az öt szóval jellemezted anno a Those Miles We Walked Alone-t. A What Happened To The Little Blind Crow-val kapcsolatban melyikeket választanád?

Düh, befelé növekvő spirál, távolság, béke, elmúlás.

A Tumblreden több, az új lemez dalaihoz kapcsolódó grafika is megjelent, mesélnél ezekről?

Ezek a saját szimbólumaim, amelyeket aztán, amikor dolgoztunk a borítón, Robi segített életre kelteni. A székely magyar rovásírás két betűje,a T, tudás, és az I, Isten egymáshoz képest a megfelelő viszonyulásban. Ebben az értelmezésben Isten az ember teremtette eszköz, egy elnyomó hatalom, a tudás, pedig ami felszabadít, minden fölött helyezkedik el. A mindenkori elnyomás, bármilyen formája ellen áll ki, és szólít fel önmagad felszabadítására. A szimbólumnak van egy másik komplexebb formája, ami ezen túl azt is jelenti, hogy az egyetlen igazi út, ami a szabadsághoz vezet, a befelé vezető út.

Mesélj a frissen megjelent klipről!

Szabó „Pó bácsi” Péter barátommal készítettük a Your Own Hell című dalhoz, gyerekkorom egyik meghatározó helyszínén, a verőcei Duna parton, ahova annyi minden köt, hogy bele sem tudok most menni. Szintén tele van szimbólumokkal, és nagyon szépen támogatja a dalt, amiben egyrészt jelen van az a pokol, amit a családokat, barátokat, életeket hátrahagyók hoznak létre, és az a béke amit a magányban megtalált erő, és egyensúly okoz, plusz az a bizonyosság, hogy aki egyszer elmenekült, az vissza is tér, még ha csak pillanatokra is, és akkor szembesül a saját perszonális poklával, ami a valódi pokol.

Míg a Crippled Black Phoenix Vágtázó Halottkémek-feldolgozásánál (Hunok csatája) a polgári neveden vagy megemlítve a közreműködők közt, az Orient Fallal közös dalnál (Weaving Spiders) már mint The Devil’s Trade szerepelsz. Van ennek jelentősége? Van esetleg olyan, hogy úgy érzed, hogy ezt a featuringet Makó Dávid nem, inkább csak a The Devil’s Trade tudná megcsinálni?

Ehhez sajnos nem tudok hozzászólni, vagy ha nagyon akarok, akkor talán a TDT lehetséges promóciós értéke, vagy értéktelensége miatt alakulhatnak másként ezek a dolgok. De számomra nincs jelentősége.

Tervek, álmok, rémálmok?

Hátra van még két Európa-turné, a Crippled Black Phoenix-szel, és Jonathan Hulténnal, ahova magunkkal visszük Sonya-t is, illetve lesz még egy két fontos koncert az év végéig. Egy fontos álmom, hogy a Doomstar Bookings-hoz kerüljek, már valóra vált, úgyhogy most az a rész jön, amikor rengeteget turnézhatok általuk. Álmokról azért nem beszélnék, mert akkor nem válnak valóra, rémálmokról pedig azért, mert valóra válnak.

interjú: Kollár Bálint

és akkor a remek dal és hozzá a megkapó klip:  

fotó: Molnár Szofi

The Devil's Trade Facebook-oldal