Tömény retró.
A Muse immár egy éve adagolja a dalokat a 2015-ös Drones folytatásáról, az idén novemberben megjelenő, egyelőre még cím nélküli nyolcadik stúdióalbumról. A dalokhoz készült videoklipek történetükben lazán, egységes, stilizált képi világukban szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az aktuális retróőrületnek megfelelően a 80-as évek popkultúrája itatja át az élő videójátékra emlékeztető Dig Downt és a zombik helyett vámpírokat alkalmazó Thriller-parafrázist, a Thought Contagiont. A harmadik, frissen kiadott kislemezt, a Something Humant is Lance Drake rendezte, és csúcsra járatja a nosztalgiát: nem elég, hogy megidézi a Vissza a jövőbét, a Mad Maxet és a Teen Wolfot (valahogy úgy, mint a Ready Player One), Matt Bellamynak ráadásul az a küldetése, hogy visszavigyen egy videókazettát a földkerekség utolsó tékájába. (A klip sajnálatosan időszerű, hiszen múlt héten zárt be az Egyesült Államok utolsóelőtti tékája az egykor egyeduralkodó Blockbuster franchise-ból, amely a kétezres évek közepén – a Netflix térhódítása előtt – még 9000 üzletet működtetett az országban.) A grandiózus videó mégsem egy siratóénekhez párosul, a Rich Costey produceri bábáskodásával felvett, a turnézás nehézségeiről szóló dal a progrock előzményekhez képest már-már folkos, mintha a Mumford & Sons ritmikáját és dalszerkezetét csomagolták volna Muse-köntösbe.
