Szupersztárok a szomszédban – Bilderbuch-koncertbeszámoló Drezdából

2018.05.20. 19:00, rerecorder

Az osztrák Bilderbuch az elmúlt évek egyik legsikeresebb artpop-indierockzenekara a szomszédban, jönnek az idei Szigetre is, de a Recorder megnézte őket előre egy április végi németországi koncerten – finoman szólva is ajánlottak.

Pár gimnazista srác Oberösterreich-ból: így indul a Bilderbuch-történet. 2010-ben arattak először (nem feltétlenül elsöprő) sikert Nelken & Schillinge című lemezükkel, azonban ezt kemény munka követte, mely során nemcsak új dobos jött, hanem új image is született. Az átalakulás a nyilvánosság számára a Feinste Seide című 2013-as EP-vel kezdődött, majd 2015-ben mutatkozott meg teljes pompájában LP-n is. Státuszukat a német nyelvű zenei piacon ekkorra már bebiztosították, mint a terület egyik leginnovatívabb együttese, azonban munkájuk nem áll meg: 2017-ben megjelent Magic Life című albumuk, ami felülmúlta az előző kiadást, s ha minden igaz, 2019-re új anyag várható.

Drezdai koncertjükön április 23-án az előzenekar egy WANDL nevű dalszerző-énekes volt. Az osztrák Lukas Wandl egy magányos előadó – 2017-ben jelent meg (ezen előadónév alatt) első önálló nagylemeze It’s All Good Tho címmel, a Bilderbuch supportjaként pedig már több koncert keretében is fellépett. Legerősebb slágerei: It’s All Good Tho, Cola, Window Color.

Ritkán találkozhatunk olyan nem angolszász külföldi együttessel, amelynél a nyelvi határ ne lenne kommunikációjuk és terjeszkedésük határa is. Míg azonban sokan az angol nyelvet választják ezen akadály leküzdéséhez eszközül, a nagyobb lakosságú területeken (így az Ausztria-Németország-Svájc-vonalon) egy ilyen drasztikus váltás nélkülözhető, hiszen a platform anélkül is hatalmas, mintegy 100 milliós. A Bilderbuch hallgatásához és élvezéséhez semmi szükség nincs német nyelvtudásra, habár a németül beszélők nyilván könnyebben érthetik a szarkazmust és a dalokba épített erős kritikai hangnemet, mint azok, akik csak a nemzetközi szavakat értik meg a szövegekből.

A zenekar viszont hihetetlenül könnyedén forgatja a maga javára ezt a felállást: olyan sorokkal, mint a Softdrink című dalban a „Coca-cola, Fanta, Sprite / Seven-up, Pepsi, allright, allright”, a fiúk bármilyen származású közönséget meg tudnak fogni. Persze ehhez nem elég az, hogy a szöveg vicces legyen, az anyagoknak zeneileg is összefogottnak és érvényesnek kell lenniük – ez pedig mind a 2015-ös SCHICK SCHOCK, mind a 2017-es Magic Life albumok koncepciójában megmutatkozik.

A zenekarra azonban egy aktuális ügy miatt is érdemes odafigyelni – a Bilderbuch 2018-ban a Sziget line-up része, tehát nemcsak a német nyelvterületen, hanem a nemzetközi piacon is egyre sikeresebbek. Aki tehát teheti és kíváncsi, hallgasson bele a csatolt playlist-be és nézze meg a Bilderbuch-ot augusztus 10-én pénteken a Hajógyári szigeten is.

Arról, hogy a zenekar a színpadon mennyiben tudja utolérni a lemezek minőségét, már sok YouTube-videó árulkodik: minden hang pontos, a gitárszólók izgalmasak, az effektek működnek, az elektromos dob pedig tényleg nagyot tud szólni. Viszont nem érdemes csak ezekre a felvételekre hagyatkozni, mert egy Bilderbuch-koncert igazi élmény: a frontember, Maurice Ernst kisugárzása olyan, mint egy klasszikus showman-é, betölti az egész színpadot. A 2012 óta véglegesített dobos, Philipp Scheibl szólói erősek, és az elektromos dob ahelyett, hogy kétdimenzióssá tenné, méginkább színesíti a zenekar elektropopos hangzását. A basszusgitáros-producer polihisztor Peter „Mastermind” Horažďovský és a zenekar szépfiúja és hihetetlenül technikás gitárosa, Mizzy Blue (eredeti nevén Michael Krammer) vokáljai pedig karakteresek, és szépen építik egymásra Maurice Ernsttel együtt az énektémákat.

Mivel a Bilderbuch az elmúlt időben még erősebb hangsúlyt fektet a megjelenésre, a színpadon sem lehet ez elhanyagolható. Minden koncert új külsőt, minden turné más díszletet kap, így a 2018-as tavaszi fellépéssorozat különlegessége egy majd’ kétórás lézer-show. Minden dal atmoszférája gazdagodik ezáltal: a füstöt különböző formákat leíró fénycsóvák vonalazzák, mintegy füstrétegeket képezve. Ez az effekt pedig borzasztóan hatásos, és hűen képviseli a zenekar Magic Life óta preferált image-ét, amiben a neonszínek dominálnak. Ez az egész ugyan rögzített setlistet követel, a dramaturgia spontán marad és izgalmas – Maurice Ernst a közönséggel lazán és pimaszul (épp úgy, ahogy a rajongó várja) kommunikál, táncol, hamar felveszi a nézők ritmusát, könnyen hozza őket mozgásba. Bár az új dalsorrend már teljesen nélkülözi a SCHICK SCHOCK előtti Bilderbuch-érát, két, eddig még kiadatlan dal feltűnt a setlistben, melyeket még nem adott ki a zenekar semmilyen platformon: ezek a Mr. Refrigerator és a Megaplex.