Május 19-től 22-ig négy elődöntőben nyolc előadó versenyez azért, hogy bekerülhessen a VOLT Produkció és a Petőfi Rádió által szervezett Nagy-szín-pad tehetségmutató döntőjébe. A Recorder – a program médiapartnereként – ebben a cikkben már lehozta a legfontosabb tudnivalókat, köztük az indulók rövid bióit, de arra gondoltunk, hogy érdemes lenne valami érdekesebbet, személyesebbet, aktuálisabbat, pontosabbat is mutatni róluk, ezért megkértük őket, hogy – válaszolva nyolc kérdésünkre – mutassák be magukat felkészülés közben ők maguk. Döntsék el, mennyire akarják közel hozni magukat a nézőkhöz, milyen részletekre akarnak fókuszálni, hol milyenre állítják magukon az élességet és a színeket stb. – szóval hogy készítsenek magukról egy-egy szöveges szelfit. A negyedik gyorsfényképet Petruska Andrástól kaptuk. A dalszerző-előadó zenekarával május 19-én, pénteken este 9-től az Akváriumban mutatja meg, mire képes.
1. Melyik volt a legnagyobb színpad, amin valaha zenéltetek? És melyik volt a legkisebb? És melyik volt a jobb?
5 éve játszottam a Belvárosi Fesztiválon az Intim Torna Illegál és a Quimby között, azt több ezer ember látta. De talán méretben a tavalyi Strand Fesztivál főszínpada nagyobb volt, amit viszont az esti külföldi fellépő legnagyobb rajongói élvezhettek, dacolva a délutáni hőséggel. A technikai lehetőségek miatt nagyobb a varázslat, meglepőbb, hogy az egyszál gitár-hegedű mennyire jól betölti a teret, én pedig szeretem kihasználni, hogy a mozgásterem is nagyobb. Érdekes, hogy minél nagyobb egy színpad, annál nyugodtabb vagyok: annyira képes vagyok belakni ezeket a tereket, hogy kezdetben emlékeztetni kellett magamat arra, hogy most koncerten vagyok. A legkisebb színpad a nyaralónk kertje volt, 10-12 évesen minden nyáron adtam egy koncertet a szomszédságnak, s noha ez közel sem tekinthető zeneipari eseménynek, a szakmai fejlődésem szempontjából mindenképpen fontos mérföldkövek voltak.
2. Mióta és mennyit próbáltatok kifejezetten a Nagyszínpadra? Különbözik egy ilyen próba a többitől? Miben?
Az a jó ebben a műsorban, hogy semmi olyat nem kér tőlünk, amit egyébként ne tettünk volna meg a produkció mélyülése érdekében, viszont így van egy motiváló határidőnk! A műsor előtti két hétben szinte minden nap próbálunk – koncertnapon élesben is –, sok spontán ötlet gyűlt össze az elmúlt hónapokban, amit most keretezünk, tudatosítunk. A fények és a leprogramozott vetítés most az eddig megszokottnál több kötöttséget kér tőlünk, de természetesen helyet hagyunk a spontánságnak is. Arra nagyon vigyázunk, hogy ne toljuk túl a körítést, csak stílusosan adjunk hozzá valamit a zenéhez, ami mélyíti az üzenetet.
3. Hol próbáltok? Leírnátok, hogy milyen a próbatermetek, és hogy mit szerettek vagy nem szerettek benne?
Egy dobos barátommal bérlünk közösen egy állandó próbatermet, ahova napi szinten lejárok énekelni, itt gyűlünk össze Temesvári Bence hegedűssel. Szigorú vagyok magamhoz, mert a szoba valami katasztrofálisan fedetten szól, ha valami ott rendesen megszólal, akkor az tényleg jól megy. De a zenekar kompaktságából fakadóan van, hogy nálam vagy Bencénél jövünk össze, hiszen sokkal jobb egy otthoni környezetben, lazán dolgozni.
4. Kampányoltok? Ha nem titok, eláruljátok, hogy mivel próbáljátok magatok mellé állítani, illetve aktivizálni a közönséget? És mivel próbáljátok meggyőzni a zsűri tagjait?
Éppen most jött ki egy új klipem, a Miért pont én? című dalomhoz, és ez szerencsére elég érdekes a szakmai sajtó számára, hogy most eleve forogjon a nevem. A közönségemen évek óta azt látom, hogyha valami nagy dolog történik velem, akkor megduplázódik az érdeklődők száma. És persze, marketingelünk a közösségi oldalakon. Az erre szakosodott csapattagunkkal közösen fogjuk a fejünket a túl gyakran változó algoritmusokon, én pedig próbálom átlépni az önértékelési korlátaimat, ha a különböző felületeken túl gyakran látom viszont az arcom. A zsűritagokra nem szeretnék külön fókuszt helyezni, az olyan megfelelősdi volna. Elég komoly kritériumokat támasztok magam és a csapatom elé, a dal megszületésének pillanatától az utolsó színpadi meghajlásig. Bízom benne, hogy a zenénk és a hozzáállásunk megfelelő helyre kerül a bírák lelkében is.
5. Mi lesz a koncertprogramotok? Készültök új dalokkal vagy inkább biztosra próbáltok menni, és az ismertebbek közül válogattok?
A Kapunyitó című albumom turnéztatásának második évében járunk. Mostanra lelazultak az új dalok, s ezek mellé bekerült néhány nagyon régen játszott is. Mivel rengeteget koncertezünk, igyekszünk mindig valamivel meglepni mind magunkat és a közönségünket is. Ilyenformán nálunk mindig van valami új, egy dal sincs biztonságban attól, hogy kisebb-nagyobb variáláson átessen. A legfontosabb újdonság, hogy Dely Domi személyében lesz velünk egy harmadik zenekari tag, őáltala a vokáltextúrák gazdagodnak, amitől én teljesen oda meg vissza vagyok.
6. Miért jó nyerni? Miért jó a legnagyobb fesztiválszínpadokon játszani? Vagy miért jó nem nyerni? Anélkül is megéri?
Nézd, rengeteg zenekarból rengeteg szakmabeli nyolc produkciót választott ki, és ebben a nyolcban benne lenni már önmagában lehetetlenül nagy megtiszteltetés. Nekem különösen azért, mert végre vastagon szedve, aláhúzott betűkkel megerősít a szakma abban a hitemben, hogy a minimalista, egyszálgitáros előadásmódban is ott van a fesztiválkompatibilis rock and roll. Szerintem a verseny megnyerésénél fontosabb kérdés az, hogy mennyire tudunk bánni azzal, hogy ismét van egy felület, ami mind az ismertség, mind a közönség növekedésének lehetőségét rejti magában. Ez megsokszorozódhat a döntőbe jutással, esetleges győzelemmel, s ezért mi mindent megteszünk. Viszont azt gondolom, hogy az igazi főnyeremény a fenntartható karrier, ez viszont, tegyenek alánk akármilyen színpadot vagy médiafelületet, a mi kompetenciánkon múlik. A dalokat írjuk, a menedzselésen dolgozunk, folyamatosan tanulunk, fejlesztjük magunkat.
7. Zenélni: hány százalék öröm, hány százalék szenvedés? Miért annyi, amennyi?
Az a munkám, amit szeretek, abból élek, ami nagyon boldoggá tesz; ezen majdnem egy évtizedes pályafutás után is el tudok csodálkozni. Azonban azt is látom, hogy már rég elvesztettem az ártatlanságomat a zenében, sokszor a fejemre nő a folyamatos úton levés terhe, vagy az egzisztenciális kényszer a kreativitásomban. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy hiába tabusítja mindezt a művésztársadalom, ez a munkánk velejárója. Ameddig nem pánikolok, hanem szemlélődöm és tanulok a felmerülő kérdésekből, addig nincs gond. A szabad beosztású munka nem azt jelenti, hogy nem kell dolgozni, ha nem akarunk. A ‘kell’ pedig nem azt jelenti, hogy ne találhatnám meg benne a spontánságot és az örömteli játékot. Úgy érzem, hogy mostanában kezdek felnőni ehhez az egészhez.
8. Nyerni: hány százaléka múlik rajtad, hány százalék pedig a szerencsén? Miért?
Én elég szerencsés ember vagyok, jó érzékkel tudok jókor jó helyen lenni, de ez ugye egy kiszámíthatatlan dolog, legfeljebb a szellemi nyitottságon múlik. Rajtam az múlik, hogy képes legyek az adott pillanatban a lehető legjobb szívemmel és tudásommal csatornázni a dalaimat a közönségünknek. Ha ez megtörténik, akkor én elégedetten zárom a napomat, arra viszont nincs már hatásom, hogy a már megírt dal hogyan tetsszen jobban, az élettörténetem által formált lelkületem, hozzállásom hogyan legyen szimpatikusabb. Ez valamilyen, és az a legfontosabb, hogy a valamilyenségemet a lehető legautentikusabban tudjam képviselni. Ha sikerül, azt úgyis valamilyen formában megjutalmazza élet. Azt gondolom, minél több dologban vagyok tudatos, annál nagyobb a szerencse lehetősége is.
Petruska május 19-én 21 órakor lép a Nagyszínpadra az Akváriumban > Facebook-esemény ITT.
