Selfie a Nagyszínpad előtt: Lóci Játszik.

Május 19-től 22-ig négy elődöntőben nyolc előadó versenyez azért, hogy bekerülhessen a VOLT Produkció és a Petőfi Rádió által szervezett Nagy-szín-pad tehetségmutató döntőjébe. A Recorder – a program médiapartnereként – ebben a cikkben már lehozta a legfontosabb tudnivalókat, köztük az indulók rövid bióit, de arra gondoltunk, hogy érdemes lenne valami érdekesebbet, személyesebbet, aktuálisabbat, pontosabbat is mutatni róluk, ezért megkértük őket, hogy – válaszolva nyolc kérdésünkre – mutassák be magukat felkészülés közben ők maguk. Döntsék el, mennyire akarják közel hozni magukat a nézőkhöz, milyen részletekre akarnak fókuszálni, hol milyenre állítják magukon az élességet és a színeket stb. – szóval hogy készítsenek magukról egy-egy szöveges szelfit. A második gyorsfényképet a Lóci Játszik vezetőjétől kaptuk. A zenekar május 19-én, pénteken este 8-tól az Akváriumban mutatja meg, mire képes.

1. Melyik volt a legnagyobb színpad, amin valaha zenéltetek? És melyik volt a legkisebb? És melyik volt a jobb?

Méretre nem is tudom, melyik volt a legnagyobb, de biztos, hogy a legmeghatározóbb az volt, amikor a PECSÁban játszhattunk még a zenekar történetének elején. Eredetileg egyszálgitárosként szerződtettek engem, de szóltam, hogy lett közben nagyzenekar, és nem lehetne-e, hogy akkor az akusztik helyett így lépjünk fel a Quimby előtt… Szerencsére nagyon jófej volt mindenki, és adtak egy lehetőséget, no meg egy nagy kezdő lökést a zenekarunknak. A legkisebb az anyámék kanapéja még 3 évesen. A mai napig felugrok rá néha.

2. Mióta és mennyit próbáltatok kifejezetten a Nagyszínpadra? Különbözik egy ilyen próba a többitől? Miben?

Minden próba arról szól, hogy a következő meccsre koncentrálva kitaláljuk a „játékunkat”. Most az a kihívás, hogy a helyszínen a közönség is jól érezze magát, meg a tévénézők is. Emiatt újra kell gondolnunk pár dolgot: például lehet, hogy a helyszínen jól működik a végén az izzadt kiabálás és kiabáltatás, de ez tévében nézve lehet túl zavaró. Ezért más poénokkal készülünk. Például lefogyok, hiszen a kamera kövérít.

3. Hol próbáltok? Leírnátok, hogy milyen a próbatermetek, és hogy mit szerettek vagy nem szerettek benne?

A próbatermünk a belvárosban van, egy irodaépület egyik eldugott zugában, és a Paddy and the Rats-szel közösen béreljük. Szerencsére ők sokat játszanak Európában, meg stúdióznak, úgyhogy kedvünkre randalírozhatunk… A legjobban azt szeretem, hogy megnyugtatóan ugyanolyan mindig: jól szól, rendben van tartva, és (értsétek jól) inspiratívan szürke, azaz nem veszi el a figyelmedet magadról.

4. Kampányoltok? Ha nem titok, eláruljátok, hogy mivel próbáljátok magatok mellé állítani, illetve aktivizálni a közönséget? És mivel próbáljátok meggyőzni a zsűri tagjait?

Remélem, a műsor már olyan frenetikus lesz, hogy magától telefont ragad mindenki… De van egy másik haditervünk is, ha ez nem lenne elég: szerencsére már az ország legtöbb zugában megfordultunk, és sikerült rendes lócijátszikereket faragnunk a sima rajongókból. Most az a cél, hogy ők ún. „krokodílerekké” váljanak, és a Krokodil című második lemezünkkel együtt promotálják a Nagyszínpad versenyt, ezzel is szavazásra buzdítva mindenkit. A sikeresen kampányoló Krokodílereknek pedig adunk majd egy zártkörű, tábortüzes koncertet ☺

5. Mi lesz a koncertprogramotok? Készültök új dalokkal vagy inkább biztosra próbáltok menni, és az ismertebbek közül válogattok?

Nem akarunk új dalt játszani, mert a Krokodil is még csak 5 hónapos. Persze ha a színpadon nagyon úgy érzem, hogy elő kell adni a gyerekkori dadaista verseimet basszusgitár-kísérettel, akkor meg fogom tenni, de eddig sikerült mindig visszafogni magam. Viszont ki tudja, hogy a Nagyszínpad varázsa mit hoz elő az előadóból…!

6. Miért jó nyerni? Miért jó a legnagyobb fesztiválszínpadokon játszani? Vagy miért jó nem nyerni? Anélkül is megéri?

Ezek gyerekkori álmok: elvenni feleségül a világ legjobb csaját, autóversenyzőnek lenni, óriási színpadon játszani többezer ember előtt. Azért jó nyerni, mert az első még összejöhet, a második kevésbé, a harmadikra viszont most reális esély van. Mi mindent megteszünk, hogy nyerjünk – de ha nem jön össze, akkor lesz mivel feledtetni a szomorúságunkat, és tuti akkor is jó afterbuli lesz.

7. Zenélni: hány százalék öröm, hány százalék szenvedés? Miért annyi, amennyi?

Amikor magam alatt vagyok, és úgy megyek ki az utcára, hogy legszívesebben mindenkinek beszólnék vagy elsírnám neki a bánatom, akkor meg szokott jelenni egy képzeletbeli James Brown a vállamon és azt mondja: „Allright!”. Én meg mondom neki, hogy hagyjon békén, rosszkor jött, de csak elkezdi rázni a csípőjét, üvöltözni a fülembe, és nettó 15 másodperc után már nekem is jó kedvem van. Ha zene van, minden van. 100% öröm. És tudom, hogy ezt mindannyian így gondoljuk. (A gyakorlás néha kicsit szenvedés, na.)

8. Nyerni: hány százaléka múlik rajtad, hány százalék pedig a szerencsén? Miért?

Tudom magunkról, hogy munkában nem lesz hiány. Előfordulhat persze, hogy lesz valami technikai bénaság, nagyon rossz napot fog ki mindenki stb., de azon vagyunk, hogy minimalizáljuk a szerencsefaktort. Vagy ha így jobban tetszik: a saját jól megérdemelt szerencsénkben bízunk.

A Lóci Játszik május 19-én 20 órakor lép a Nagyszínpadra az Akváriumban > Facebook-esemény ITT. 

A Lóci Játszik a Facebookon.

A Lóci Játszik a YouTube-on.

A Lóci Játszik az Instagramon.

A Lóci Játszik a SoundCloudon.

A Lóci Játszik a Recorderen.