Lydia Ainsworth halad tovább a maga útján, kövessük!

A torontói Lydia Ainsworth pályáját 2014-es feltűnése óta figyeljük; a Kate Bush- és Tori Amos-féle mágikus experimentális pop nyomdokain, de saját csapásán járó dalszerző-előadó még abban az évben elbűvölt bennünket bemutatkozó albumával, illetve a CMJ showcase fesztiválon New Yorkban. Ezután szem elől tévesztettük, de csak mert nem volt mire figyelnünk vele kapcsolatban, idén viszont végre előrukkol második albumával, melyről a nyitódal máris meghallgatható - lelkesedni ér!

Az elmúlt hét év során írt dalaiból áll össze Lydia Ainsworth második albuma, amelyhez az egyik legfőbb inspirációt a szürrealizmus adta, amelyben alaposan elmélyedt a lemez készítése idején. A Darling Of The Afterglow  címmel március 31-én megjelenő lemez felvezető (egyben nyitó)dalához készült - és Ainsworth húga által rendezett - klip ugyancsak szürreális  - Magritte festményeit megidéző, a fantázia és a valóság között átjáró - jelenetek füzére  míg a The Road szövegét Henri Bergson francia filozófus Anyag és emlékezet című munkájának egyiik tézise ihlette, miszerint minden érzékelésünk rögtön emlékké lesz, Ainsworth azt próbálta elképzelni és visszaadni, hogy milyen lenne az az állapot, amelyben a benyomások és az emlékek örökké tartanak. Ködösen, elvontan hangzik? Nyilván, ez Ainsworth dalainak lényege, a varázsuk pedig abban rejlik, hogy mindezt megigéző formában adják közre. A The Road ráadásul az eddigi legfogyaszthatóbb, napjaink skandináv popjába is simán illeszkedő dala.

Az album érdekessége, hogy helyet kapott rajta Chris Isaac Wicked Game-jének feldolgozása, amit Ainsworth még 2014 végén tett közzé: